Szóval eldőlt, osztottam szoroztam, végül kénytelen-kelletlen elfogadtam a megbízási szerződést. Most kezdjem elemezni a helyzetet? Teljesen fölösleges. A megyei ügyvéd szemében minden ott volt: végigmért minket, és látta, hogy egy csapat legatyásodott lúzerrel ül szemben. Elnézve a kollégáimat, ismerve hátterüket, ismerve az én helyzetemet szerintem 23-an nem tudnánk egymillió forintot összehozni egy számlára. Látta ezt az ügyvéd, tudta, hogy szükségünk van a munkára, nagyon. Nagyon nagyon.
A Megye eljátszotta a melegszívű atyát, aki kebelére vonja megtévedt fiát. Megsimogatja a fejét, és azt mondja, hogy én csak jót akarok neked, hidd el. Elérte, amit akart, én az üres számlám láttán megtörtem. Hivatkozhatnék morálra, erkölcsre, szociális érzékenységre. De minek? A politika nem ismeri ezeket a fogalmakat.
Nos, azt viszont nem gondoltam volna, hogy maga a kiküldött régészeti szakértő mondja azt, hogy jó dolog ennek a csapat technikusnak megbízási szerződéssel való alkalmazása. Ezzel megnyugtatta a megyei vezetőket, hogy semmi gond tesók, jól döntöttetek. Ennyire egységes a régész társadalom.
Ennyire egységes a magyar társadalom, mutatkoznak a repedések. Majd csak belefulladunk érdektelenségünk híg fosának tengerébe, a politikusok meg lerágják az utolsó húscafatot is a testünkről...
Miért is volt fontos ennyire, hogy betörjenek minket? Röviden:
ha a Múzeum elveszti az ásatási jogát az M43-as feltárására, a Megye elesik a bevételek 25%-tól. Ha a Múzeum elveszti a ásatási jogot az M43-as feltárására, akkor olyan presztízsveszteséget szenved el, amely alapjaiban gyalulja le az intézmény régészeti osztályát. Ha ez bekövetkezett volna, a Múzeum a közel- és távoli jövőben nem tudott volna eljárni semmilyen nagyobb beruházást megelőző feltárásnál. Így a Megye se kap 25%-ot. Mondtam, hogy ez egy milliárdos üzlet.
Visszakapom a munkámat. Örülnöm kellene.
Mégis valami kegyetlenül keserű ízt érzek a számban, és valahol mélyen belül hihetetlen tehetetlenséget.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése