CSAK? Ugyan Elvtárs, nem kell az a CSAK...

Tegnap Tamás vezénylete alatt lenyomtuk az 5 és a 10 perces snatch tesztet. Magamhoz ragadtam kedvenc 20-as vasamat, nekiveselkedtem. Az első két percben megcsináltam 61 ismétlést, majd rádöbbentem, hogy van még 8 perc. Erő- és levegőbeosztás után igyekeztem felvenni egy normális, közepesen hajtós tempót, azonban az időnként beiktatott pihenőkkel, az egyszer-kétszer rossz ütemben vett levegővétellel, helyenként előforduló technikai hibákkal végül szétforgácsoltam magam. A végeredmény 188 ismétlés lett 10 perc alatt. Ami, ha belegondolok, hogy volt egy nagyon makacs vállsérülésem és szintén borzalmasan makacs vizsgaidőszakom a nemzetvédelmin, akkor egyáltalán nem rossz teljesítmény. Sőt, nagyon örülök neki.

A teszt végeztével általában végigkérdezzük a kedves Elvtársakat, hogy ki mennyivel végzett. És ilyenkor mindig meglepődök a kapott válaszon: CSAK 16 kilóssal dolgoztam, és CSAK 125 ismétlést sikerült végrehajtanom. Miért mondod azt Elvtárs, hogy CSAK? Miért degradálod az eredményed? Azt hiszed, hogy bármelyik Elvtárs ki fog nevetni az ismétlésszámod miatt? Úgy gondolod, hogy szégyenkezned kell azért, mert 16 kilós vassal edzed a tested és a szellemed? Mert mentálisan is fejlődsz, hidd el. Ha 16-os vassal edzel, mert az esik jól, akkor használd azt. Ne legyél olyan birka, mint amilyen én voltam anno, egy ostoba hiúsági kérdésből kreáltam magamnak egy remek, fél évig tartó vállsérülést. Többet akartam, mint amit elbírtam volna. Kemény tanulópénz volt, de megtanultam a leckét.

Néhányan a kezdő csoportból nemrégiben csatlakoztak a haladó csoportunkhoz. Hallgattam őket az öltözőben, elemezgették a kapott eredményeket, és rendre megütötte a fülem a CSAK szó. Megértem őket. Emlékszem, amikor végignéztem egy haladó edzést, és elborzadó csodálattal bámultam a profikat, hogy mire képesek azokkal a nehéz vasakkal. Álomszerűnek tűnt, hogy majd egyszer én is eljutok arra a szintre. És tessék, két év és itt vagyok. Hozzáteszem van még hova fejlődnöm, és ez jó érzéssel tölt el. A kettlebell nem kisállat simogató.
De ez a CSAK csak bántja a fülemet. Elvtárs, ehhez az életmódhoz nagyon kitartónak kell lenni, ne mondogasd magadnak azt, hogy CSAK ennyit meg ennyit tudtam megcsinálni. Nincs rá szükséged.

Nézz tükörbe, és próbáld magad elé idézni a régi Elvtársat. Ugye, hogy lesz különbség? Mert vagy fogytál, vagy erősödtél, vagy szálkásodtál, vagy növekedett az állóképességed stb., ha pedig nem így volt-van, akkor Elvtárs rossz hírem van: valamit rohadt szarul csináltál eddig. Gondold végig: a jelentős többsége az Elvtársaknak nem azért jön kettlebellezni, hogy RKC instruktor legyen belőle. Felejtsd el a CSAKot, dolgozz, gyakorolj, tanuld meg és csiszold folyamatosan a technikát, majd, ha úgy érzed, hogy képes vagy egy nagyobb súllyal is dolgozni (és nem utolsósorban erre Tamás is rábólint), akkor állj neki, és ragadd meg a lehetőséget. De ne mond azt, hogy CSAK!

16 kilós súllyal kezdtem, most kétkezes swinghez már kell a 28-as vas, mint ahogy időnként a török felálláshoz is. Annyit adott nekem a kettlebell, hogy úgy döntöttem kipróbálom magamat Kyokushin karatéban, biztos vagyok benne, hogy óriási hasznát fogom venni a kettlebellen megszerzett erőnek és állóképességnek. Itt a példa rá, hogy lehet így is csinálni.

Nincs kifogás, nincs CSAK!


Fogd meg azt a kurva vasat, dolgozz, izzadj, ha kell vérezz. DE nincs CSAK!


Ezúton szeretnék gratulálni a kedves Elvtársnőknek, hogy milyen derekasan állták a teszt kihívásait, valamint a jéghideg Húsvéti locsolós szódát!