Első

Nos, sikerült befejeznem első sci-fi novellámat. Beküldtem egy pályázatra, de értékelhető eredményt nem értem el vele. Látszólag. Sikerült egy egyedinek mondható világot teremtenem, ezzel a világgal fogok a jövőben többet "játszani", van egy halom elmélkedésem, amelyet csak le kell írnom a virtuális papírra. Már meg is van a következő ötletem, amit ki kell majd dolgoznom, az a címe, hogy: Monstrum.
Íme első sci-fi-m :)

Ketten a sötétben

2012. december 21-e felülírta az emberiség minden rémtettét, a holokausztot, a szervezett vagy pusztán kedvtelésből elkövetett, ideologizált emberirtásokat, a tömeges nemi erőszakot, a céltalan mészárlásokat, a harmadik világ tudatos nyomorban tartását.

A világ nagyvárosainak utcáin soha nem látott mennyiségű vér hömpölygött végig, a csatornákból áradó alvadt életnedvek, széklet és az erőszak émelyítő szaga még évekig érezhető volt. Párizs és New York elnéptelenedett - a kannibalizmus kísértetvárosaivá váltak -, majd a háború utáni új világrend iszonyattól elkerekedett szemmel felperzselte őket, az összeégett-kivéreztetett városok helyét jelképesen sóval hintették fel. A világörökség részeivé váltak, az emberi esendőség gigászi, monumentális szobraiként.

2012. december 21-én sorra robbantak fel egymás után a Gyűlölet Görögtüzei. Ó, nem kedves olvasóm, ezek nem holmi képletes, ókori görögtüzek voltak! Nem! Ó, balga emberiség, ha tudtátok volna mi vár rátok, nem estetek volna az ostoba természettudományos önhittség hibájába! Az emberiség igazán soha nem tanult vétkeiből. Legalábbis nem a 21. század első évtizedében élt emberiség.

Emlékszem, amikor bejelentették, hogy feltérképezték az ember teljes géntérképét. Teljes? Milyen furcsa szó is ez. A jéghegy csúcsát találták meg, azt nem tudhatták, hogy valójában a DNS láncolat csak fizikai megnyilvánulása egy emberi léptékkel felfoghatatlan ős-teremtő-titán energiának. Egy rúnasor, melynek jelentését csak kevesen ismerhették. A mi tudósaink és Isten. Igen, jól olvasod emberi lény, szándékos a sorrend.

Mit tudhattatok Ti a feromonok igazi arcáról? Mikor legyártották az első Gyűlölet Görögtüzét, a világ egy pillanatra megállt. Istennek és Angyalainak bánata mérhetetlen volt, Szent Mihály tudta, hogy milliárdnyi lelket kell majd teremtőjük színe elé kísérnie. Tehetetlenül bámulták a legnagyobb erőszakot, amit elkövethetett az emberiség saját magán. A bombák egyszeriben hullani kezdtek az égből. Robbantak. Nem, nem úgy, mint Nagaszakinál vagy Hirosimánál. Ezek a bombák az ördög mannájával kenegették és dédelgették az emberi gyűlölet fogaskerekeit, majd egyik pillanatról a másikra hajmeresztő sebességre bíztatták gépezetét. Az ember nem cáfolt rá önmagára, azonnal belelovalta magát a sötét-perverz kéjjel teli erőszak rémálmába.

Aznap kiüresedett a világ. Új értelmet nyert az erőszak. Zseniális bombák voltak a T-82-sek, a katonai zsargonban kapták a Gyűlölet Görögtüzei elnevezést. Haragot, undort, gyűlöletet kiváltó szintetizált feromonokat tartalmaztak, amelyek a kisagy bizonyos részeinek aktivitását turbózták fel milliószorosára. Kivédhetetlenül kegyetlen mesterművei a hadiiparnak.

2022. december 21.-e van. Én, John Junior Totenburg, a 8. Légió őrezredese írom e sorokat nektek örök mementóul, hogy megérthessétek világmegmentő árulásom igaz okait. Mi a legnagyobb ajándékom számotokra? Az életetek. Se több, se kevesebb. Halljátok hát a bekövetkezett események vitathatatlanul vegytiszta láncolatát.

- John! Miért is háborúzunk? Elmesélnéd még egyszer, ha megkérhetlek rá?

- Miért is ne Johann? Tehát. Figyelsz? Jó, jó csak kérdeztem! Nem kell háborogni! 2012-ben visszatértünk a Földre azzal a szándékkal, hogy megmentsük a bolygót az emberektől. Emlékszel, hogy milyen kevés ásványi anyagunk volt? Hiába építettük meg a Földszipolyt, nagyon nehezen jutottunk a ritka földfémekhez. Milyen kevés volt a vizünk? Hát, itt van dögivel minden, csak ezt az embereknek nevezett értéktelen genetikai útvesztőt kell eltakarítanunk az útból, és miénk lesz a Szép Új Világ!

- Ironizálsz. Mellesleg, mintha sajnálnád őket. Az egész úgy hangzott, mint valami propaganda szöveg! Elvesztetted a hited, John?

- Te még hiszel? Tíz év! Tíz rohadt, nyomorúságos év ebben a hegybe ásott gigakomplexumban, tíz év vesztegzárban információ nélkül! Te csak öt éve vagy itt! De én tíz…

- Jaj, ne kezd el megint John! Lekezelő vagy. „Én már tíz éve itt vagyok, Öreg!” Kit érdekel ezredes, azért vagy itt, hogy tedd a kötelességed. Mellesleg én még hiszek! Amint kiadják a tűzparancsot, azonnal meg fogom nyomni az T-99-es Armageddon bomba kioldóját, és népünk átveszi az uralmat a sterilizált Földön!

- Johann, tíz éve itt vagyunk minden külső információ nélkül az Új-Genezis Bázison! Tíz éve Johann! Felmerült benned, hogy esetleg már régen elveszítettük a háborút?

- A pondrókkal szemben? John, miféle eretnek gondolatok…

- Pondrók vagy sem, a te őseid is! Ne becsüld le őket! Lehet, hogy…

- Nekem ugyan nem az őseim. Neked viszont igen! John, tetszik vagy sem, akkor is csak egy csapat pondró, amiket ki kell irtani. Tönkreteszik a Földet. Nem érdemlik meg. Ha jobban meggondolom soha nem is érdemelték meg.

- Szép okfejtés Johann, tetszik vagy sem, realizáld: a te Őseid is! Ez így is fog maradni, míg világ a világ!

- Világ? Milyen világ? Ismered a feromonbombákat? Hogyne ismernéd. Ne is válaszolj! Mi maradhatott belőlük? Milyen világot tudnának teremteni hőn imádott embereid ilyen mértékű mészárlás után? Építeni? Elárulom neked John, semmilyet! Nyertünk és kész!

- Johann! Tíz év…

- John! Néha meg tudnálak ölni!

- Tudom. De nem teheted. Nem tudod megtenni. Én teremtettelek a saját szórakozásomra, nincs felettem hatalmad. Egyelőre még én irányítok!

- Te irányítasz? Akkor ezt mivel magyarázod ezredes? Ehhez mit szólsz?

- Ezt…mit… ezt meg hogyan? Hogyan csináltad?

- Gyakorlás John! Gyakorlással! Rengeteg gyakorlással. Te voltál az, aki rávezetett az útra. Míg te az igazak álmát aludtad, új, emberi világról ábrándozva én használtam a testünket. Először csak az ujjainkat tudtam mozgatni, majd a karjaink következtek. Látod ezt? Négy év kemény munka, és ez az eredménye. Tudtam, hogy meg fogsz inogni, ezért lépnem kellett. Szó szerint is értve. Az irányítás az enyém, és ha eljön az idő, az Armageddon bombák lesújtanak a Földre kezeim által. Látod John, ez az igazi erő!

- Nem játszhatsz Istent, Johann!

- John! Van egy rossz hírem. Isten vereséget szenvedett. Mi vagyunk az Istenek. A technológiánk az Isten. A DNS és feromonbombáink, a GENeric pajzsaink révén már Isten sem tud ránk hatni, a percenként megújuló önjavító immunrendszerünk, a nanotechnológiás robotjaink és sorolhatnánk még. De fölösleges. Ó, majdnem kihagytam a legnagyobb fegyverünket, az időutazást, John, az időutazást! Mi írjuk a történelmet, mi, az igaz emberek. Nem pedig a pondróid. Hamarosan az Új-Genezis Bázis gyártósora életre kel, és benépesíti újból a Földet. A mi Embereinkkel. A pondróknak pedig nyoma vész örökre, mintha sohasem léteztek volna, és új időszámítás kezdődik. Egy új világ Isten és pondrók nélkül.

- Ne légy színpadias Johann. Megtapsolnálak, ha hagynád. Nem? Hát jó. Azt mondod pondrók. Azt mondod ki kell őket irtani. Azt mondod Istenek vagyunk. Milyen istenek Johann? Mivel vagyunk jobbak, mint ők? Semmit sem ér a technológiánk, mi is csak pusztításhoz értünk. Egy Isten nem ilyen. Hidd el, tudom.

- Tévedsz John. Ilyen egy Isten. Az univerzum nem tűri a gyengeséget, mi sem szenvedhetjük! Láttad te is mit műveltek a pondrók a Földdel? 2050-re alig maradtunk pár millióan a föld alá szorulva, és soha többé nem láthattuk a napot, az eget. A Földet radioaktív temetővé változtatták a percemberek. Mi azért vagyunk itt, hogy kierőszakoljuk őseinktől örökségünket, hogy eltiporjuk őket jelenükben. A Föld a miénk, és az is marad. Jogom van megölni mindet. Aztán megöllek téged is. Igen John, le fogom választatni a személyiséged az enyémről, enyém lesz a test, a te lelked pedig Deperszonalizálva lesz, mint minden árulóé. A Tanács majd tesz róla. Nem jutsz vissza Istenedhez, nem térsz vissza a körforgásba, nem leszel többé. Soha. Egyszeri és megismételhetetlen ember vagy. Nincs utad, nincs választásod többé. Én vagyok az Istened, és eltöröllek.

Emlékszem arra a pillanatra. A reménytelen kifejezés nem adhatja vissza azt, ami átsuhant a lelkemen. Fagyott higanycseppé változtam a mélyűrben. Deperszonalizálás? Az egyetlen dolog, ami igazán az enyém lehetett, amihez nem fért hozzá soha senki, amit elzárva tartottam agyam-szívem mélyén a béke szigetén, semmivé válhat egy szempillantás alatt. Sátán Pörölye, Lélek Mészárosa a Deperszonátor. Leírhatatlan a félelmem, fizikai fájdalom önti el a testünket. Apám és Mesterem a halálban és életben, Totenburg ezredes sokat mesélt erről. A fájdalmat, kínt, halálfélelmet megtanulod kezelni, de a belső szentély lerombolása apámat és engem is leírhatatlan rémülettel töltött el. Csekély létszámú, de komoly ellenzéke voltunk a Deperszonalizáló eljárásnak.

Nem lesz semmi baj!

- Óh, John, te rettegsz? Mi lelt? Hidd el gyors lesz. Ennyivel tartozok neked a testünkért cserébe. Megszűnsz. Jó katona voltál mindig is, látom az emlékhagyatékod. Egymagad intéztél el három Prometheus önjáró robotot, soha nem fogják elfelejteni neked a metróháborúban tett erőfeszítéseidet. Megmentettél több ezer embert. Katonáid istenítettek. De ennek vége. Fogadd el.

Vitatkozni értelmetlen lett volna. Sakk, matt.

Ekkor bekövetkezett, amire tíz éve vártam. A központ óriás 3D-s kijelzőjén egy bejövő üzenet ikonja villant fel. Annyira valószínűtlennek tűnt, hogy percekig bámultuk megrökönyödve a villogó feliratot. Johann mozgásba hozta testünket, ami cserbenhagyott engem, mint egy végső stádiumú rákos test. Hangtalanul, rezzenetlen arccal olvastuk el a rövid sorokat. Utasítások, parancsok tömkelege. Apám egyszerű, ellentmondást nem tűrő sorai.

- Johann!

- Johann!

- Hagyjál John!

- Johann, figyelj rám. Vesztettünk. Megértetted? Realizáld. Ilyen a háború. Nem tudom, mire gondolsz most. De azt tudom, hogy milyen érzés. Láttad az emlékeimet, láttad, amikor megfutamodtak az embereim a 2048-as párizsi metróháborúkban. Igaz, ők nem a 8. Légió voltak… Mit csinálsz, Johann! Azonnal hagyd ezt abba! A Tanács egyértelműen rendelkezett, a parancs nem így szól! Nem szeghetsz parancsot!

- Nem érdekel a Tanács, nem érdekel a parancs, nem érdekel a 8. Légió direktívája. Nem érdekel Totenburg! Küldetésem van, és végre kell hajtanom azt! Az üzenet jöhet az ellenségtől is! John, megbuktál a vizsgán, de szerencsére itt vagyok én, hogy megtisztítsam végre a Földet!

Testem bábként engedelmeskedett Johann akaratának. Közös kezünk a központi irányító terem 3D irányítópultját kapcsolta be éppen. Őrült elmetársam szakértő módon húzta fel az adatgyűjtő kesztyűt, majd ördögi játékba kezdett a parancsikonok egész sorával, míg végül egyik pillanatról a másikra felzúgott egy sziréna. Színtelen és jellegtelen női robothang szakította meg a sziréna monoton hanghullámait.

ARMAGEDDON TERV. KÉREM A BIZTONSÁGI KÓDOT. KÉREM A BIZTONSÁGI KÓDOT. KÉREM A BIZTONSÁGI KÓDOT.

- Biztonsági kód? Ügyes húzás! Na, jó add meg a kódot… vagy tudod mit, átkutatom az emlékeidet!

- Nem fogsz ott találni semmit Johann! Nem véletlenül.

- Mi a kód? Hol van? Add át, vagy…

- Vagy mi? Mi lesz? Kipofozol a fejemből?

- Ó, nem ezredes, csak annyit teszek, hogy elmondom a Tanácsnak, hogy rád nem hat a GENeric pajzs, és hiszel Istenben…

- Most aztán halálra rémültem. Gondold végig Johann, még ha a Tanács jóvá is hagyná a Deperszonalizáló eljárást rajtam, akkor sem kaphatnád meg ezt a testet, nem élvezhetnéd ki a jutalmad. Selejt a testem. Nem hat rám a GENeric pajzs, pont a génjeim miatt. A Tanács elvei és doktrínája alapján genetikai veszélyforrásnak számítok, és a selejt példányokat nem tűri meg a törvényt! Mindamellett tévedtek, az általuk olly’ annyira hangoztatott Igazi Szabad Akarat nem jobb, mint a hittel vegyített szabad akarat. Tudod miért nem? Persze, hogy nem tudod! Nem ástál elég mélyre a 2048-as metróháborús emlékeim között. Te csak a felszínt kutattad, fürdőztél az erőszak képeiben. De neked ezek csak képek, én a vérben fürdőztem. Ott, akkor a metróhálózat káosza mélyén, mikor az embereim gyáva módon megfutamodtak, egyedül maradtam. A GENeric pajzs hiába ontotta az információkat arról, hogy mi a tennivalóm, nem voltam hajlandó beindítani az önmegsemmisítőm. Nagy hiba, ha ezt a lépést elfelejted megtenni, különösen, ha pár száz kannibál vágyakozik arra, hogy megegyen.

- Miért nem tetted meg ezredes?

- Johann, látod, nem vitatkozunk, hanem beszélgetünk végre. Ez emberhez méltó. Elmondom miért nem tettem meg. Valaki, akkor ott… miközben botladozva csúszkáltam a vérben, a kilőtt lőszerhüvely halmokon, az eldobált fegyverek, csonkolt torzók, testrészek és haldoklók között…Valaki suttogott nekem, enyhítette fájdalmaim, fénnyel árasztotta el a lelkem. Erőt adott, azt mondta, hogy emeljem fel a fattyúkardom, mert nehéz csata lesz. Valaki suttogott és azt mondta, hogy még nincs itt az ideje. Valaki azt mondta, hogy örökké fogok élni. Johann, áss mélyebbre bennem, és meg fogod találni legbelül azt a kis szobát, amit Neki tartok fenn magamban. Néha bekopogok hozzá és mindig szívesen fogad. Szívesen fogadott akkor is, amikor az Armageddon bombák indító kódját átadtam számára megőrzésre. Rengeteget beszélgetünk, beszélgetek vele. Isten magányos, a mi népünk kizárta őt az életéből, de bennem otthonra talált. Apámban is. Ő adott erőt, ő adott hitet, hogy kiverekedjem magam a párizsi metrók mélyéről. Szörnyű dolgokat tettem, de mikor felértem a felszínre újból, megláttam a sebzett eget, a bágyadt napot, tudtam, hogy apám, Totenburg - akire szintén nem hat a GENeric pajzs - ott fog várni engem a 8. Légióval. Így volt. A halottak immáron nincsenek egyedül! Jelszavunkat egyszerre üvöltötte a 8. Légió minden gyalogosa. A többit már tudod. Zárótűz, még több vér és rombolás. Győztünk. Ott is. Aztán sorra a többi nagyvárosban, Berlinben, Bécsben, Budapesten. 

- Johann! Miért hallgatsz? Mi lelt?

- Ezredes… - Johann elengedte testünk irányítását. Ujjongó endorfin és adrenalinhullám öntötte el a lelkem – Ezredes, John, kérlek, mutasd meg nekem azt a szobát, és Őt! Kérlek!

Akkor beszéltem utoljára Johannal.

Némán, hang nélkül haladtunk egyre mélyebbre és mélyebbre magunkban. Vaksötét vett minket körbe. A távolban egy nyitott ajtó sziluettje hívogatott minket. Harmónia, éteri nyugalom áradt mindenhonnan, hívogatott minket az égi fény közelebb és közelebb. Végül megérkeztünk. Johannal találkozott tekintetünk. Tisztán emlékszem, hogy mondani akart valamit, de csak intettem, hogy menjen. Minden haragom felszívódott a semmibe. A béke magasztos érzése járta át tagjaim, hirdette, hogy egy háború véget ért. Johann belépett az ajtón, majd az becsukódott mögötte.

Akkor láttam utoljára Johannt.

Ott álltam, elborzadva a hirtelen rám szakadt magánytól és gyásztól letaglózva. Mert, bár Johann őrült volt, de mégis a részem, egy belőlem fakadt torz oldalhajtás… Ekkor, ennél a felismerésnél ismét hallottam az éteri hangot: Most már szabad vagy, igazán szabad az idők végezetéig, míg világ a világ…

Napokat aludtam át, még napokig bolyongtam az Új Genezis Labor elhagyott folyosóin, míg végül meghoztam a döntést. Látni akarom azokat, akik legyőzték népemet, látni akartam a világot, amelyet majdnem véglegesen és visszavonhatatlanul megsemmisítettünk. Összeállítottam a túlélő-felszerelésemet Szöcske nevű repülő-csatahajóm gyomrában. Leellenőriztem, lefuttattam még utoljára néhány komplex diagnosztikai programot, majd automata üzemmódra állítottam a rendszert. A megújuló energiaforrásoknak köszönhetően emberi elmével felfoghatatlan ideig működik még tovább hibernálva a Bázis.

Világszerte több száz felszerelés- és alkatrészdepóról van tudomásom az adatbázisaim alapján. Bárhova megyek, bárhová visz az utam, mindig lesz utánpótlásom. Eljött hát a perc, hogy útra keljek, hűséges Szöcském ionhajtóművei halkan dolgozni kezdtek, csatahajóm könnyedén rácáfolt a gravitációra. Lassan feltárult előttem az Új Genezis Bázis páncélozott kapuja, egyben kinyílt előttem a Világ Kapuja is. Tudásomat az új világ szolgálatába állítom.

Most már szabad vagy, igazán szabad az idők végezetéig, míg világ a világ…