Az elektromos drótszamarakról....

...hát, valamire biztos jók, ezek a hangtalanul, akár 25 km/h-val guruló elektromos bringák. Valamire és valakiknek. Szigorú és megingathatatlan ellenszenvvel figyelem ezeket az emberi lustaságra alapozott, méregdrága közlekedési eszközöket. Suhanók. Határozott népszerűségnek örvendenek életkortól, nemtől függetlenül a polgártársaim körében. Igen, a lustaság a fő motivációs tényező.

Egy korábbi írásomban (ez az Túlélésre tervezve) pár ponton kitértem arra, hogy már nem vagyok oda annyira a technológiáért, mint régi időkben. Imádtam lapozgatni a bedobott reklámújságokat, tervezgettem, hogy na, majd megveszem ezt a telefont, na, meg azt a remek laptopot, meg milyen jó lenne egy újabb kütyü... amennyire istenítettem a technológiát, annyira háttérbe szorítottam mára. Hasznosságelv váltotta fel az eszközök imádatát. Van egy gagyi mobilom, egy olcsóbb asztali gépem és ennyi. Az egyik ismerősöm mutogatta múltkor, hogy:
- Nézd , miket tud ez a mobil, ilyen érintőképernyős, netes bigyó...
- Mennyi volt ez Tesó?
- Á, hitelre vettem, 1 évig törlesztem havi 10 ezrével.
- He???? Mi a francnak 120.000 forintot adni egy telefonért???

Kinek a pap, kinek a papné, de azért ezt túlzásnak érzem.

Na, de térjünk vissza az elektromos biciklikhez. Szóval kicsit utánanéztem az áraknak. Találtam egy oldalt, ahol 99.000 - 234.000 terjednek az árak. Az akkumulátorok 12.000 forintnál kezdődnek, de volt potom 75.000 forintért is aksi... és még lehetne sorolni, hogy mi mennyibe kerül ezekhez a fölösleges gépezetekhez. Na, de miért is utálom ezeket a "bicikliket?

1. Halk.
Nézel jobbra, nézel balra, éppen elindulnál, amikor hátulról vagy 30-al elrongyol melletted egy ilyen suhanó gépezet. A frászt hozza az emberre. Nem lehetne ezekre a vackokra valami beépített hangfalas/mp3 lejátszós eszközt rakni, ami mondjuk egy előre rögzített, dögös motorhangot utánozna? Vagy brummogna, röfögne, vagy Michelle Wild hangján sóhajtozna-nyögne, mit tudom én, csak adna ki valami hangot...

2. Gyors.
Túl gyors a bicikliutas közlekedésre, Anyám mesélte, hogy a szemük láttára sodort el a bicikliúton egy ilyen elektromos bringás papi egy kislányt. Meg sem állt, hogy megnézze mi lett a kölyökkel. Gyakorlatilag kimerítette a cserbenhagyásos gázolás fogalmi körét a papper. Jól pofán kellene vágni az ilyet egy izmosabb rozsomákkal. Rengetegszer látom, hogy nem tudja az illető felmérni a helyes sebességet, nem látja át a forgalmi helyzetet, ezért fordulhat elő, hogy vagy a kerítésbe csapódik, árokba hullik, vagy éppen fának megy a "bringás". Mondjuk az még mindig jobb, mintha valakit elgázolna.
Kedvenceim a Mamik. Ül a "biciklin", feszülten, rettegve figyel, mint Sztálin évértékelő beszéde alatt az egész Szovjetunió. Majd gázt ad, és kiül az arcra a halálfélelem:
- Meg tudok vajon állni? Van ezen egyáltalán fék? Úristen, be tudok majd ide kanyarodni? Hogy került ide ez a fa az út közepére? Látom-e még valaha a kisunokáimat, Fáncsi cicát, vagy Pamacsot, a túlhizlalt palotapincsiszerűséget. Meg a Papit?
Na, szóval ez olvasható le a gondterhelt arcokról. De azért csak odarántja neki a gázkart, hadd menjen a gép, törjenek a combnyakak, hasadjon a bőr, jó dolog a kórházban hálapénzt dugdosni a főorvos úr/asszony zsebébe... Ezek a mamik szerintem a maguk módján drogosok, csak nem tudnak róla. Adrenalinfüggők. Beleröhögnek a jó öreg Kaszás arcába. Majd, ha sikeresen hazaérnek, bekapkodják a vérnyomáscsökkentőt, mert hát ugye az meg magas lesz valamiért. Hát csodálkozunk ezen, kérem?
Kérdezi is a Kovács doki, hogy:
- Mari Néni, sokat idegeskedik?
- Á, nem doktor úr, nyugodtan éldegélünk Fáncsi cicával, meg a Papival. Csendes az életünk.
- Valamiért csak magas! Na, írok fel még egy kevés bogyót, majd bekapkodja. Fel sem fog tűnni a másik tízféle gyogyi mellett.
- Jaj, köszönöm doktor úr! Na, akkor haza is bringázok.

Kovács doki meg zsebre vágja a hálapénzt, Mari néne meg felpattan a villanyos bengára, aztán már vágtat újból a Halál elől a Halálba. A vérnyomás meg az egekben. Újból. Adrenalin robbanás, már-már pánikba torkolló eufórikus kataklizma-orgazmus. Otthon meg a Papi már türelmetlenül nézi a vekkert, hogy merre jár már ez a fránya Mari, krumplipaprikást ígért, meg már Fáncsi is éhes, itt nyervog ez a dög. De Mari néni tesz a krumplipaprikásra, Fáncsira meg a Papira is, magasról, már egy másik dimenzióba csapatja a jó öreg Halállal a verdát, közben megy a zúzda:

3. Lustaság, fél egészség.
Miért van az, hogy vagy idős embereket, enyhén, vagy rohadtul elhízott sofőröket látok ezeken a villanyos vackokon? Na, hát azért ez erős. Nézem a potrohos, tunya dagit, ahogy meglovagolja a villámot. Hát nem pont az lenne a lényeg, hogy mozogjon egy kicsit, legalább annyi időre, amíg biciklire ül? Még a tekerésre is lusta. Aztán meg motyorog, hogy höh, hát fogyni köllene egy kicsit, nézzed már, mi ez itt a lábosban, marhapöri? Ja, mozogni kellene, de inkább megvette ezt a villanyos fostalicskát, mert győzött a lustaság. Nem pofázni kellene! Mozogni! Na, de ugye mindenre van kifogás. Az öregeket nem értem. Sima biciklivel is lehet rohadt nagyot esni, minek neki olyan, ami majdnem 30-al megy? Tekerős biciklivel nem tudna elérni akkora sebességet, de ezekkel a szarokkal simán lehet 25-el beugratni a vizes árokba a békák mellé. Majd a koporsóba, meg mehet a Kremába, aztán meg egy csinos kis vázába a kandalló fölé.
Most, hogy ezt írom, rájöttem mi az igazság. Összeesküvés elmélet. Túl sok a nyugdíjas, a NYUFI-nál sokat agyaltak, hogyan lehetne véglegesen megoldani a "problémát". Volt, aki kilövési és vadászati engedélyt adott volna ki az öregekre. Egy nyugger kilövése 5 rugó. Lehurrogták, túl feltűnő  ha elkezded levadászni a nyuggereket. Volt, aki az eszkimó módszert javasolta, tegyük ki a mamit-papit a jegesmedvék elé. Őt is lehurrogták, egyrészt Magyarországon nem őshonos az a nagy fehér dög, ráadásul az azért nagyon átlátszó, ha az állatkertekben sorra tűnnének el a nyögdíjas kirándulók. Erre a legokosabb NYUFI-s a homlokára csapott, majd felkiáltott:
- Heuréka, Villanyos Benga! Majd csak felborulnak, aztán majd elviszi a nyuggert a nyaktörés, vagy combnyaktörés!
És a hálás, NYUFI-s vezetés körbeugrálja az észkombájnt, akiből hamarosan osztályvezetőt csinálnak. Kijelenthetem, hogy az a kereskedő, aki nyugodt szívvel, 75-ös pulzussal ad el egy ilyen villanyos bengát Mari néninek, az egy tetű, és utálja az öregeket.
Ha megérem azt, hogy nyugdíjas leszek, és a fiam-lányom beállít hozzám egy ilyennel, hogy nézzed Fater, villanyos benga, csak Neked!, akkor biztos megkérdezem majd tőlük, hogy ennyire szeretnétek már örökölni, ti kis kotonszökevények? Nem lenne jobb, ha tarkón lőnétek itt helyben???

4. Védőeszközök.
Ki látott már sisakot bármelyik ilyen "biciklisen"? Ha a robogóra kell, akkor erre miért nem? Érdekesnek tartom a dolgot mindenesetre. Végül is fejjel is lehet tompítani kerítést, aszfaltot, faágat, óvodáscsoportot.

Szóval elég komoly előítéleteim vannak az elektromos kerékpárokkal kapcsolatban. Túl sok a technika, túl sok a technológia, amely körbevesz bennünket. Sorra helyettesítenek mozdulatsorokat, kiiktatják a gondolkodás bizonyos lépéseit, lustaságra, restségre ösztönöznek, a gép úgy is megcsinál mindent helyettem... Nagyon gyorsan szopóágon találhatja magát az emberiség, ha a technológiát emeli piedesztálra a józan, logikus gondolkodással, tettrekészséggel és hajlandósággal szemben. Ezért rühellem a villanyos bicikliket, meg a rengeteg zseniális, korszakalkotó találmányt, amelyek valójában csak egy-egy újabb koporsószeg beütve az emberiség evolúciójában.

Nézd meg jobban a téged körbeölelő világot, tedd a szívedre a kezed, és mond azt teljes őszinteséggel, hogy jó irányba halad az emberiség...Igaz? Neked sem megy. Nem kívánom vissza a középkort, csak szeretném azt látni, hogy a technika technika marad, nem pedig az ember fölé tornyosuló Gyilokjáró Titán. A hasznos technológia jó (légzsák, napelem, óvszergyártó gépek!!! stb.), de az összes többi, amelyek egy esetleges evolúciós csapdába vezethetik az emberiséget nem érnek semmit.
Összefoglalva: fel kellene gyújtani bizonyos eszközöket, mint ahogy az inkvizíció a szerencsétlen Jean Darc-al tette.