Túlélésre tervezve?

A hét végi Csillagos maratonnak sajnos keresztbe tett az egyetem, meg az élet. Pedig nagyon készültem rá lelkiekben, kifentem a pennát, előkészítettem a  papiruszt, de amikor megláttam az órarendem rájöttem, hogy a hétvégének lőttek. Vasárnap meg sajnos Faember cimborámnak nem volt jó. Micsoda kár. Egyedül meg nincs kedvem nekiülni, Jucus meg nincsen túlzottan oda a Csillagos sorozatért, mondjuk a Gyűrűk Ura is semleges terület számára. Nők?! Ki ne szeretne lekenni egy maflást Frodónak, hogy kapja már össze magát?

Mint írtam, bementem az egyetemre, végigültem egy remek szociológiai előadást, amit egy régi ismerősöm tartott, jó volt látni a katedrán. A kémia előadás sem volt rossz, de ennyi erővel ledobhattak volna Kína bármely, tetszőleges pontján; a kézzel-lábbal való mutogatás is kommunikáció, csak egy idő után valamelyik fél belefárad az értetlenkedésbe, és egy kényszeredett mosollyal a szája szélén, némi szánalommal az arcán arrébb somfordál. Egyenlőre a kémia nyerésre áll. Aztán jött a fekete leves. Környezetvédelem, valamint utána a Biztonságpolitika. A reggeli optimista, már-már egy komolyabb hippifesztiválhoz hasonlítható euforikus „de jó élni” felkiáltású hangulatomat a Biztonságpolitika és a Környezetvédelem 110 tonnás, fáradt uránköpenyes Abrams tankja gyakorlatilag belegyalulta a földbe, de előtte a biztonság kedvéért még meg is erőszakolta. Nem elég, hogy évekig háborúval álmodtam, folyamatosan visszatérő kataklizmával, erre rámborítják az emberi hülyeség esszenciáját, ráadásul egy szervezett óra keretein belül. Azt eddig is tudtam, hogy pengeélen táncolunk (Jucus biológus), hogy borzalmasan következetlenek vagyunk világunkkal szemben, hogy hangosan röhögve-vihogva folyamatosan seggbe rugdossuk Gaia-t, nem számolva a következményekkel. Az emberiség jelentős része már nem használja az agykérgét. Vagyis nem arra, amire kellene. Vagy nincs is neki.

Érdekes problémát vetett fel a környezetvédelmet oktató, erősen szarkasztikus biológus kutató-tanárnő. Iszonyatos mennyiségű káros vegyi anyag van már levegőben - földben - vízben, ezáltal a szervezetünkben is. Pontosan nem tudják meghatározni, hogy valójában milyen hatással vannak ezek az anyagok ránk nézve hosszabb távon, jó persze a „kézzelfogható” betegségeket pl. rák, légúti megbetegedések stb. leszámítva. Amerikában például rengeteg tartósítószeres élelmiszert fogyaszt a lakosság, azonban csak nemrégiben fedezték fel egyes köztemetők exhumálásánál, hogy elföldelt halottak nem bomlottak le. A vizsgálatok kimutatták, hogy a tartósítószerek olyan mértékben raktározódtak el a holtestekben, hogy nem engedték lebomlani a testet. Morbid, de igaz. Port a mihez is?

A felvetése az volt a tanárnőnek, hogy mi van abban az esetben, ha ezek az anyagok az agyunkat is képesek „manipulálni”, és folyamatosan rossz döntéseket eszközölünk, vagy éppen későn hozunk meg jó döntéseket. Az evolúció pedig kegyetlen dolognak tűnhet, de a természet rendjében egy folyamatosan hibás döntéseket meghozó állatfaj lehúzhatja a rolót. Az emberek előszeretettel kötik időpontokhoz a világvégét, most a legutóbbi várható világvége 2012-re esedékes. Nibiru, napkitörés, maja naptár vége stb. lehetne még sorolni, az emberi fantázia határtalan tud lenni, ha önnön pusztulását vázolja fel. Hol ügyetlenül, sematikusan, hol pedig fantáziadúsabban. A vicces az egészben az, hogy mi van, ha a világvége órája már régen beindult az embereknél pont a fentebb említett elbutulási folyamattal, és már visszafordíthatatlanul ostoba döntéseket hoztak meg vezető embereink világszerte. Pár ezer év, és mondjuk a vombatok uralják majd a földet. Péntek, Vombat, Vasárnap. Ásatások során megtalálják városaink romjait, és azon agyalnak, hogy kik lehettek ezek a fura lények; kiássák sírjainkat, lefényképezik, lerajzolják, turkálnak a szemetesgödreinkben, és remek tanulmányokat írnak arról, hogy egy letűnt, de ígéretes civilizáció nyomaira bukkantak. Ahogy van népvándorlás kor, meg ókor, középkor, lehetne a miénk mondjuk az Ostobaság Kora.

A biztonságpolitikai részt már ki sem fejteném bővebben, de ha ezt a bejegyzést olvasod, akkor tedd meg nekem azt a szívességet, és nézz körbe magad körül, gondolatban ürítsd ki a zsebeid. Nézd meg a tárgyaid. Mobil, bankkártya, számítógép, e-book olvasó, play station stb. Ha ezzel megvagy, menj vissza az időben mondjuk 10-12 évet. Mennyi maradt nálad mindezen felsorolt tárgyakból? Nálam semmi. És rohadt jól megvoltam nélkülük. Érdekes, hogy akkoriban valahogy fontosabbnak érezte az ember az élőszót, érdekes módon mobil és internet nélkül is el lehettet intézni bármit. Most meg lájkolunk, meg szmájlikat küldözgetünk egymásnak, ahelyett, hogy leírnánk, hogy mit érzünk. Gyűlölöm a mobilom, mert mindenhol el lehet érni. Viszont, ha meg otthon hagyom, akkor képes vagyok visszafordulni érte, mert mi van, ha nem tudnak elérni. Hát nem őrület? :D (Na erről írtam, itt egy szmájli)

Örülök, hogy csak betolakodó vagyok a mostani túlvezérelt, automatizált, internet- és mobilfüggő világban. Korábban istenítettem a technikát, mára lemondattam őt trónjáról. Mi lenne, ha bennszülöttje lennék ennek a világnak? Érdemes lenne eljátszadozni annak a gondolatával, ha nem lenne egy hétig áram. De persze idealizált áramkimaradásra gondolok, ahol az emberek nem pánikolnak, fenntartható a társadalmi rend. Talán egy csomó embernek egy halom problémája megoldódna, mert nem tudna a tv vagy a net előtt dögleni, lájkolgatni meg hizlalni a hátsóját, hanem le kellene ülnie a szeretteivel gyertyafény mellett beszélgetni. Nem csak úgy beszélgetni, hanem valóban beszélni.

Tudom, közhelyesre sikerült ez az írás, de most ez jár a fejemben. Meg az, hogy van pár ismerősöm, aki nem tud úszni, tüzet rakni, varrni, halat pucolni, ásni, utál akár 500 métert is legyalogolni. Pedig ezek fontos dolgok a mai napig. Nem tudom elképzelni, hogy születendő kölykeim ne tudjanak nagy biztonsággal eligazodni egy erdőben mondjuk (feltéve, ha lesznek még akkor fák) akár tájoló nélkül is, vagy hogyan szárítsák meg a vizes zoknijukat egy túrán tűz nélkül, vagy hogyan gyújtsanak tüzet vizes fával. Hogyan készítsen hurokcsapdát, íjat, vagy veremcsapdát. Tudom, hogy egyszer ez a tudás még jól jöhet neki/nekik. Mert az egyensúly bármikor felborulhat, és magával ránthatja az általunk ismert modern világot. Az univerzum észre sem venné a hiányunkat.

Most pedig megnézek egy filmvígjátékot :D (na, még egy szmájli)