A Hatalom Lovának négy lába van, mégis megbotlik

- Biztos, hogy működik ez Nagyúr?
- Soha nem csináltam köhkúúúh még ilyet Mester!
- Értem, jó, de mi van a használati útmutatóban? Mit ír az Archaikus Könyvtár? Valahol csak be lehet... izé kapcsolni ezt a valamit?
- Nézem, köhkúúúh, nézem... Áháá, meg is van! Na, bekapcsoltam.
- Bekapcsoltad? De hát csak megdörzsölted Vader!
- De Mester! Ezt írja elő a ....

Vader Nagyúr nem tudta befejezni a megkezdett mondatot. A hosszúkás csőrű csicsás lámpa, ami eddig az asztalon pihent selyembe ágyazva váratlanul megmozdult, majd apró füstfelhőket eregetett. Az apró kis füstpamacsokból egy csillogó kékes felhőcske kerekedett mikroszekundumok alatt, majd egy alig hallható, apró villanással kísért pukkanás keretében egy apró, kék bőrű, körszakállas, csúcssapkás lényecske jelent  meg vigyorogva törökülésben a felhőcske tetején. Vidám jelenség volt.

- Mit kívánsz kis gazdám, Aladdin? Hát ti meg kik vagytok? Hol van Aladdin és Abu?
- Ez meg mi ez? Vader Nagyúr?
- Köhkúúh, szerintem Mester ez az izé lehet a dzsinn!
- Az nem valami ital Vader?
- Nem, uram kökúúh, azt g-vel írják!
- Na, te dzsinn, ha jól tudom, akkor te egy kívánságteljesítő szolgáltatás vagy az Archaikus korból? Így van?
- Igen, jól tudja Uram! Teljesítem egy kívánságát a fekete maszkos asztmásnak!
- Micsodaaaa? És én?
- Teljesítem majd magának is, ha megdörzsöli a lámpát újból! Gondolom egy komolyabb ráncfelvarrásra gyúr, Császár!
- Mit mondott ez a kis kék patkááány? Hol a lézerkardom? Fogjál le Vader, fogjál le vagy olyat teszek, hogy....
- Mester, ne köhkúúh....
- Jól, van, engedj el Vader, nem fogom bántani. Egyelőre. - mondta olyan éllel a Császár, hogy dzsinn kénytelen-kelletlen nyelt egy hatalmasat.
- Ő, hehe, csak egy rossz vicc volt Császár Úr! Hehe. - heherészett zavartan a dzsinn.
- Semmi gond, ma nagyvonalú vagyok, és megbocsátok neked!
- Akkor köhkúúh lássuk a kívánságomat! Hűű, de izgulok köhkúúh! Mit is kívánja, mit is kívánjak... - motyogta maga elé Vader Nagyúr. Bár hírhedt maszkja örök sötétségbe borította arcát, mégis a Császár tudta, hogy hű embere szája gyermeki mosolyt tükrözne a világ felé. A jó öreg, hűséges, intelligens Vader Nagyúr. Mire is menne nélküle?
- Megvaaan! Egy új fénykardot kérek, köhkúúúúúúúh! - rikkantotta boldogan Darth Vader.
- Kívánságod számomra parancs, Gazdám! - és a dzsinn már teljesítette is a kérést.

A Császár arca paprikavörös lett a haragtól. Darth Vader elsápadt, a dzsinn pedig jobbnak látta visszabújni a lámpába. Ami most következik az még egy olyan tapasztalt és világot látott asztrális lénynek is sok lenne, mint amilyen ő. Pedig átélt már néhány cifra dolgot életében Aladdin mellett.
- Mit iss beszéééltüünk meg Vaadeeer Nagyúúr? - formázta sziszegte fogai közt a szavakat a Császár. Darth Vader egyik páncélbakancsáról a másikra billegett, lehajtott fejjel, szégyenkezve állt a császárral szemben. Kerülte a tekintetét.
- Már régóta köhkúh, akartam egy újat, és hirtelen ez köhkúúh, ez ugrott be...Mester! Tudom, hogy egy hadosztálynyi Halálcsillagot köhkúúh kellett volna kívánnom de....
- TAKARODJ INNEN A SZÍNEM ELŐL darth vader! NE NÉZZ ÍGY RÁM, NEM VÉLETLENÜL MONDTAM KIS BETŰVEL A NEVED! TAKARODJ!!!!!

Darth Vader döngő léptekkel, sietve távozott. Tudta, hogy semmi értelme nem lenne vitába szállni mesterével.

A Császár dühöngve mászkált föl s alá. Lelkében fehérre hevítette haragját. Pallost formált belőle, hatalmas körökben forgatta, halálrúnákat írt fel vele belső egére... míg végül egy egyszerűnek mondható lelki békét elősegítő meditációs fogással a nyugalom szigetére varázsolta magát. Megdörzsölte a lámpát. A dzsinn remegve előbújt:

- Igen, Gazdám?
- Dzsinn, teljesítsd hát kívánságom... - és ekkor a Császár hirtelen elbizonytalanodott. De mi is legyen az. Darth Vader beleköpött a levesébe. Kellene egy halom új Halálcsillag, utánpótlás a Merida ködben harcoló alakulatoknak, egy új fénykard (Mi? Már én is kezdem?) tanítvány Luke személyében... és egy halom fontos dolog. Talán a hadosztálynyi Halálcsillag jó is lesz, meg ott van még a Gyűrűk Ura problémája....
- Fotografikus memóriát akarok! - bökte ki villámgyorsan, megfellebbezhetetlenül a Császár kikerekedett szemekkel. Palpatine évekkel később is azt taglalta Darth Vadernek, hogy valami furcsa nyomást érzett a fejében, elszédült egy pillanatra, - Tudod, Vader, magas a vérnyomásom! - majd a következő egy percre nem emlékszik egyáltalán. Aztán azon kapta magát, hogy fotografikus memóriája van. Elképesztő!
- Kívánságod szerint, Gazdám!
- Miiii? Jaj nee, visszavonom. A hadosztálynyi Halálcsillagot akarom inkább! Mit akarom, követelem!
- Ezzel elkésett, Császár! Egy kívánsága volt, azt ellőtte a fotografikus memóriára. Egy kérdésem lehetne, Császár? A két hobbit miatt volt ez a kívánság? - érdeklődött szánakozó arccal a dzsinn.
- Igen! - mondta megtörten a Császár - Annyira unalmasan sétálnak, nem csinálnak semmit közben, még Gollam is szórakoztatóbb náluk... - vallotta megtörten a Császár.
- Megérted ezt, dzsinn?
- Megértem Császár. Anno Tolkien Úr is megértésre vágyott. Megidézett, majd megíratta velem a hobbit-sétás részeket. Életemben nem szenvedtem még úgy. Soha nem fogom ezt elfelejteni Tolkien Úrnak! - a dzsinn arca őszinte gyűlöletet sugárzott tengernyi kínnal a szemében. Összerázkódott mikor az emléktenger fájdalomhullámai betemették újból az agyát, szívét és lelkét. Ökölbe rándult a keze.
- Megértelek dzsinn! Most pedig már csak egy dolgot tehetek. Befejezem a könyvet.
- Ave Császár!
- Viszlát dzsinn!

Palpatine hirtelen nagyon öregnek érezte magát. Trónja hűs érintése visszarángatta a valóságba. Ne legyen Császár a neve, ha nem fejezi be azt, amit elkezdett! Kezdeti bizonytalansága fokról fokra elenyészett, helyére visszaúszott az Igazi Császár. Hideg, számító, kegyetlen. Felütötte a könyvet, majd fotografikus memóriájának köszönhetően mintegy öt rövidke perc alatt befejezte azt. Óvatosan visszarakta a könyvet az asztalra. Palpatine figyelme a csillagok felé fordult. Valami-valaki panaszosan felsírt benne. Lenyomta kommunikátora hívógombját.

- Darth Vader, hű tanítványom gyere be! - parancsolta a Császár ellentmondást nem tűrő hangon.
A robotajtók szétnyíltak, de Vader Nagyúr nem lépett be rajta. Palpatine érdeklődve, dühösen figyelte, ahogy az ajtó széle mellett óvatosan centiméterről centiméterre felbukkan tanítványa feje.
- Igen, Mester?
- Vader nagyúr! Hirdettesd ki az Univerzumban, hogy Nemzeti Gyásznappá nyilváníttatom ezt a napot!
- Igen Mester! Ki halt meg?
- Szauron, a drága rokonlélek Szauron.