Pedig ha valami, akkor a futás az emberiség legősibb képessége. A nyelv-kommunikáció-beszéd pólyába tekert tehetetlen csecsemő volt még csak (jó, ez így sarkított kijelentés), amikor az első őshal-mókus-makik próbálgatták csülkeiket, egyre nagyobb és nagyobb sebességet erőlködve ki az izmok-inak-csontok-belső szervek alkotta anatómiából. Szükség is volt rá. Futottunk mi már minden után, és elől is persze. Futottunk vadászat közben a vadak után, mert fura módon igazából egyetlen egy őz vagy fácán sincsen oda túlzottan a gondolattól, hogy valami csapzott két lábra emelkedett "állat" kirángassa a bundájából, vagy megfossza őt tollruhájától. Aztán nyersen, vagy jól, vagy kevésbé átsütve elfogyassza. Futottunk vert hadseregek után, vagy éppen minket kergettek vérszomjas katonák. És persze futottunk a vadállatok elől is. Kinek ne szorulna önkéntelenül össze a gyomra, ha egy jól megtermett kodiak medve szemébe néz bele. Igaz?
Ezredévnyi kőkemény harcok emléke tükröződik vissza a szempárokból, csontrepesztő ölelés, mázsás, koponyaszaggató pofon, majd medveürülékként folytatta karrierjét egy fa tövében vagy bokor alján az a homo sapiens, aki nem érezte magát kellőképpen motiváltatva az evolúció kiélezett versenyében. A futás hasznos dolog. Persze nem mindig jön be.
Aztán futottunk a nőstények után, vagy éppen előlük. Hol azért, hogy elkapjuk őket, hol azért, hogy ők ne kapjanak el szégyenszemre minket. Lásd: Amazonok Vs. bármilyen nemzetiségű férfiállatok. Nem is kell ezt tovább ragozni, számtalan példát lehetne felhozni akár a saját életünkből is. Nos, megbékéltem a futással. De tényleg. Élvezem is. A héten a 33. kilométeremet fogom lefutni (jelentem: tegnap lefutottam), mert támadt egy perverz gondolatom, vagy jobban mondva kettő:
1. Még idén lefutok egy maratont.
vagy
2. Még idén lefutok egy félmaratont.
E kettő opció közül választhatok, bármelyik teljesül, akkor nagyon boldog leszek! Az inspirációt Erdődi Mihály remekbe szabott írásából merítettem:
Rotary Maraton
Részben más téma következik. Újra kettlebellezek. A héten kezdtem bele ténylegesen az edzésekbe, mondhatni szoktatómódban csinálom, 16-os és 20-as vasat lengetek (legutóbb 28-ast használtam kétkezes swingnél). Korábban voltak gyenge próbálkozások, de tiltakozott a vállam, így fejet hajtottam testem igényei előtt. De! A héten nem bírtam tovább a nagy erőmmel, és nekiugrottam a vasnak. Ami nem megy még, és nem is fogom erőltetni:
- Nyomás: Bal kézzel csodásan megy, de mivel szeretném szinkronban edzeni magam, ezért nem fogom erőltetni a dolgot.
- Török felállás: jobb kézzel bizonytalan a támasztás, így ez is kimarad, pedig ez az egyik kedvenc gyakorlatom.
- Fekvőtámasz és húzódzkodás: gondolom nem kell kifejtenem, hogy miért.
Ami megy ájulásig az a swing. Nálam ez a gyakorlat az előkelő 1. helyet foglalja el. Dinamikus, pörgős, megdolgoztat. Mivel a kétkezes változatnál oszlik a terhelés, így egyáltalán nem érzem, hogy rossz lenne a vállaimnak. Sőt! Kimondottan finom tud lenni. Sajnos ki kellett zárnom egyelőre, az összes lassabb, összpontosított mozgást. Ellenben a dinamikus, robbanékony mozdulatsorok, mint pl. a snatch (szakítás) gyönyörűen mennek. A szakítást is kipróbáltam mind 20, mind pedig 16 kilóval. Nagyon jól esett. Nagyobb súllyal ellenben nem fogom erőltetni a dolgot.
A felsoroltakon kívül: guggolás súllyal, hídtartás, lovaglóállás, guggolásból felugrás, legmatrix, kitörés stb. fog szerepelni edzéseimben. Plusz futás edzésre, majd haza. Ha minden jól megy, akkor heti 3 kettlebell edzés és 33 km futás lesz a menü. Ezen kívül páromnak szent ígéretet tettem, hogy szerdánként megjelenek a jóga óráin, ahol alaposan le tudom majd magam nyújtani. (Szerintem ez fog fájni a legjobban :D) Amire szükségem is lesz. Mármint a nyújtásra. A fájdalom meg szimplán jó :)
Mellesleg és nem utolsó sorban: megtetszett a Primal Move rendszere. Gyanítom, hogy nem fogok óriási hülyeséget mondani azzal, ha azt mondom rá, hogy egy felgyorsított jógaelemekből álló torna. Tegnap Mr. Szundával is pont erről folytattunk némi eszmecserét, már egy ideje agyal valami szemináriumos megoldáson, természetesen Szegeden. Hát, nem bánnám :)
E kis írásom végére hagytam az igazi perverziót. Szeretem az izomlázat! Ez van. Persze a rend kedvéért szoktam nyavajogni, hogy "húúúú, de rossz leguggolni, meg itt fáj, ott fáj stb.". Ez csak a műsor része. Valójában csodás érzés az izomláz. Annak a kézzelfogható, ideiglenesen megtestesülő fizikai érzete, hogy mai is megtettem mindent azért a változásért, amely ismét előrelendít az önismeret útján, illetve tűrőképességem határainak feszegetésében. Amen.
Aztán futottunk a nőstények után, vagy éppen előlük. Hol azért, hogy elkapjuk őket, hol azért, hogy ők ne kapjanak el szégyenszemre minket. Lásd: Amazonok Vs. bármilyen nemzetiségű férfiállatok. Nem is kell ezt tovább ragozni, számtalan példát lehetne felhozni akár a saját életünkből is. Nos, megbékéltem a futással. De tényleg. Élvezem is. A héten a 33. kilométeremet fogom lefutni (jelentem: tegnap lefutottam), mert támadt egy perverz gondolatom, vagy jobban mondva kettő:
1. Még idén lefutok egy maratont.
vagy
2. Még idén lefutok egy félmaratont.
E kettő opció közül választhatok, bármelyik teljesül, akkor nagyon boldog leszek! Az inspirációt Erdődi Mihály remekbe szabott írásából merítettem:
Rotary Maraton
Részben más téma következik. Újra kettlebellezek. A héten kezdtem bele ténylegesen az edzésekbe, mondhatni szoktatómódban csinálom, 16-os és 20-as vasat lengetek (legutóbb 28-ast használtam kétkezes swingnél). Korábban voltak gyenge próbálkozások, de tiltakozott a vállam, így fejet hajtottam testem igényei előtt. De! A héten nem bírtam tovább a nagy erőmmel, és nekiugrottam a vasnak. Ami nem megy még, és nem is fogom erőltetni:
- Nyomás: Bal kézzel csodásan megy, de mivel szeretném szinkronban edzeni magam, ezért nem fogom erőltetni a dolgot.
- Török felállás: jobb kézzel bizonytalan a támasztás, így ez is kimarad, pedig ez az egyik kedvenc gyakorlatom.
- Fekvőtámasz és húzódzkodás: gondolom nem kell kifejtenem, hogy miért.
Ami megy ájulásig az a swing. Nálam ez a gyakorlat az előkelő 1. helyet foglalja el. Dinamikus, pörgős, megdolgoztat. Mivel a kétkezes változatnál oszlik a terhelés, így egyáltalán nem érzem, hogy rossz lenne a vállaimnak. Sőt! Kimondottan finom tud lenni. Sajnos ki kellett zárnom egyelőre, az összes lassabb, összpontosított mozgást. Ellenben a dinamikus, robbanékony mozdulatsorok, mint pl. a snatch (szakítás) gyönyörűen mennek. A szakítást is kipróbáltam mind 20, mind pedig 16 kilóval. Nagyon jól esett. Nagyobb súllyal ellenben nem fogom erőltetni a dolgot.
A felsoroltakon kívül: guggolás súllyal, hídtartás, lovaglóállás, guggolásból felugrás, legmatrix, kitörés stb. fog szerepelni edzéseimben. Plusz futás edzésre, majd haza. Ha minden jól megy, akkor heti 3 kettlebell edzés és 33 km futás lesz a menü. Ezen kívül páromnak szent ígéretet tettem, hogy szerdánként megjelenek a jóga óráin, ahol alaposan le tudom majd magam nyújtani. (Szerintem ez fog fájni a legjobban :D) Amire szükségem is lesz. Mármint a nyújtásra. A fájdalom meg szimplán jó :)
Mellesleg és nem utolsó sorban: megtetszett a Primal Move rendszere. Gyanítom, hogy nem fogok óriási hülyeséget mondani azzal, ha azt mondom rá, hogy egy felgyorsított jógaelemekből álló torna. Tegnap Mr. Szundával is pont erről folytattunk némi eszmecserét, már egy ideje agyal valami szemináriumos megoldáson, természetesen Szegeden. Hát, nem bánnám :)
E kis írásom végére hagytam az igazi perverziót. Szeretem az izomlázat! Ez van. Persze a rend kedvéért szoktam nyavajogni, hogy "húúúú, de rossz leguggolni, meg itt fáj, ott fáj stb.". Ez csak a műsor része. Valójában csodás érzés az izomláz. Annak a kézzelfogható, ideiglenesen megtestesülő fizikai érzete, hogy mai is megtettem mindent azért a változásért, amely ismét előrelendít az önismeret útján, illetve tűrőképességem határainak feszegetésében. Amen.
A doki a kettlebell újrakezdésére rábólintott?
VálaszTörlésIrigyellek, hogy megszeretted a futást. Én ugyan futok, de szeretni nem sikerül :( Holnap lesz egy 12 km-es városi futóverseny, kíváncsiságból elmegyek rá. Szeretnék én is egyszer majd eljutni a félmaratonig (többre nem vágyom), de nagyon-nagyon távolinak érzem :(
Hát, a doki az nem bólintott nagyon semmire. Mert nem voltam nála. Megszűntek a panaszok (javarészt), aztán már nem bírtam tovább a tétlenséget, hiányzott a mozgás. Jól teszed, hogy elmész a versenyre. "...de nagyon-nagyon távolinak érzem :(" érzést ismerem, de olyankor kell egy kicsit keményebben edzeni, és átzuhan az ember a holtpontokon. Egyelőre én is csak a félmaratonig mennék fel, többet nem vállalnék be. Egyelőre :)
VálaszTörlésNekem az "egyelőre" meg "félmaraton" szavak egy mondatban értelmezhetetlenek :) Szeretném majd egyszer megcsinálni, mert a 12 km végül nem volt annyira gáz, mint amennyire féltem tőle, de tudom, hogy nekem a félmaraton sajna még nagyon távoli. Mindenesetre célkitűzésnek jó :)
TörlésLassan tényleg lesz belőle valami :) És szerintem a válladra is jó hatással lesz :)
VálaszTörlésBecsülöm a kitartásod és az akaraterőd!!!Én is megpróbálkoztam a futással, de se megszeretni, se eröltetni nem sikerült, és úgy döntöttem más lesz az a sport amivel majd jól kikupálom magam. Komoly elhatározásra jutottam én is végre...Javítani akarok az állóképességemen és a vonalaimat is szeretném kicsit karcsúbbra faragni, úgyhogy kezdésnek heti három alkalom torna, aztán felviszem heti 5re...életmód változtatás folyamatban, önismereti tréning detto...tök jó,hogy pont most találtam rá újra a blogodra, ösztönzőleg hat rám..köszönöm...Aztán vigyázz magadra és tényleg ne küldd magad a kispadra!!!!
VálaszTörlésLudmilla! Nagyon helyes! Fog összeszorít, fej megemel, aztán küzdj, izzadj, égess zsírt! :) A torna kezdésnek nagyon is jó, jól lenyújtasz, csinálsz vele jó kis izomlázat. A futás macerás, de érdemes elkezdeni mondjuk egészen kicsi távval pl. egy kilométer. Aztán fokozatosan növelni kell a lefutni kívánt távot. Ha mégis rászánod magad, torna mellé heti egy rövidke futás nagyon hatásos tud lenni. Hajrá :)
Törlés