Edzés újra, Kettlebell és futás

Szolidan edzeni kezdtem újból. Úgy fest, megtört a jég, mozognom kell és kész. Természetesen csak ésszel szabad, mert nem akarom magam újból a kispadra küldeni. A sportorvos anno egyetlen sportolási formától nem tiltott csak el, ez pedig a futás volt. Amit viszont nem szerettem soha, legalábbis nem a hosszú távot. Nálam a hosszabb táv 300 méteres távolság után kezdődött. Na, betartva az orvosi utasítást futni kezdtem. Hozzáteszem nem nagy lelkesedéssel. Erősen foghíjas beosztással.
Pedig ha valami, akkor a futás az emberiség legősibb képessége. A nyelv-kommunikáció-beszéd pólyába tekert tehetetlen csecsemő volt még csak (jó, ez így sarkított kijelentés), amikor az első őshal-mókus-makik próbálgatták csülkeiket, egyre nagyobb és nagyobb sebességet erőlködve ki az izmok-inak-csontok-belső szervek alkotta anatómiából. Szükség is volt rá. Futottunk mi már minden után, és elől is persze. Futottunk vadászat közben a vadak után, mert fura módon igazából egyetlen egy őz vagy fácán sincsen oda túlzottan a gondolattól, hogy valami csapzott két lábra emelkedett "állat" kirángassa a bundájából, vagy megfossza őt tollruhájától. Aztán nyersen, vagy jól, vagy kevésbé átsütve elfogyassza. Futottunk vert hadseregek után, vagy éppen minket kergettek vérszomjas katonák. És persze futottunk a vadállatok elől is. Kinek ne szorulna önkéntelenül össze a gyomra, ha egy jól megtermett kodiak medve szemébe néz bele. Igaz? 

Ezredévnyi kőkemény harcok emléke tükröződik vissza a szempárokból, csontrepesztő ölelés, mázsás, koponyaszaggató pofon, majd medveürülékként folytatta karrierjét egy fa tövében vagy bokor alján az a homo sapiens, aki nem érezte magát kellőképpen motiváltatva az evolúció kiélezett versenyében. A futás hasznos dolog. Persze nem mindig jön be.
Aztán futottunk a nőstények után, vagy éppen előlük. Hol azért, hogy elkapjuk őket, hol azért, hogy ők ne kapjanak el szégyenszemre minket. Lásd: Amazonok Vs. bármilyen nemzetiségű férfiállatok. Nem is kell ezt tovább ragozni, számtalan példát lehetne felhozni akár a saját életünkből is. Nos, megbékéltem a futással. De  tényleg. Élvezem is. A héten a 33. kilométeremet fogom lefutni (jelentem: tegnap lefutottam), mert támadt egy perverz gondolatom, vagy jobban mondva kettő:
1. Még idén lefutok egy maratont.
vagy
2. Még idén lefutok egy félmaratont.
E kettő opció közül választhatok, bármelyik teljesül, akkor nagyon boldog leszek! Az inspirációt Erdődi Mihály remekbe szabott írásából merítettem:
Rotary Maraton

Részben más téma következik. Újra kettlebellezek. A héten kezdtem bele ténylegesen az edzésekbe, mondhatni szoktatómódban csinálom, 16-os és 20-as vasat lengetek (legutóbb 28-ast használtam kétkezes swingnél). Korábban voltak gyenge próbálkozások, de tiltakozott a vállam, így fejet hajtottam testem igényei előtt. De! A héten nem bírtam tovább a nagy erőmmel, és nekiugrottam a vasnak. Ami nem megy még, és nem is fogom erőltetni:
- Nyomás: Bal kézzel csodásan megy, de mivel szeretném szinkronban edzeni magam, ezért nem fogom erőltetni a dolgot.
- Török felállás: jobb kézzel bizonytalan a támasztás, így ez is kimarad, pedig ez az egyik kedvenc gyakorlatom.
- Fekvőtámasz és húzódzkodás: gondolom nem kell kifejtenem, hogy miért.
Ami megy ájulásig az a swing. Nálam ez a gyakorlat az előkelő 1. helyet foglalja el. Dinamikus, pörgős, megdolgoztat. Mivel a kétkezes változatnál oszlik a terhelés, így egyáltalán nem érzem, hogy rossz lenne a vállaimnak. Sőt! Kimondottan finom tud lenni. Sajnos ki kellett zárnom egyelőre, az összes lassabb, összpontosított mozgást. Ellenben a dinamikus, robbanékony mozdulatsorok, mint pl. a snatch (szakítás) gyönyörűen mennek. A szakítást is kipróbáltam mind 20, mind pedig 16 kilóval. Nagyon jól esett. Nagyobb súllyal ellenben nem fogom erőltetni a dolgot.
A felsoroltakon kívül: guggolás súllyal, hídtartás, lovaglóállás, guggolásból felugrás, legmatrix, kitörés stb. fog szerepelni edzéseimben. Plusz futás edzésre, majd haza. Ha minden jól megy, akkor heti 3 kettlebell edzés és 33 km futás lesz a menü. Ezen kívül páromnak szent ígéretet tettem, hogy szerdánként megjelenek a jóga óráin, ahol alaposan le tudom majd magam nyújtani. (Szerintem ez fog fájni a legjobban :D) Amire szükségem is lesz. Mármint a nyújtásra. A fájdalom meg szimplán jó :)
Mellesleg és nem utolsó sorban: megtetszett a Primal Move rendszere. Gyanítom, hogy nem fogok óriási hülyeséget mondani azzal, ha azt mondom rá, hogy egy felgyorsított jógaelemekből álló torna. Tegnap Mr. Szundával is pont erről folytattunk némi eszmecserét, már egy ideje agyal valami szemináriumos megoldáson, természetesen Szegeden. Hát, nem bánnám :)

E kis írásom végére hagytam az igazi perverziót. Szeretem az izomlázat! Ez van. Persze a rend kedvéért szoktam nyavajogni, hogy "húúúú, de rossz leguggolni, meg itt fáj, ott fáj stb.". Ez csak a műsor része. Valójában csodás érzés az izomláz. Annak a kézzelfogható, ideiglenesen megtestesülő fizikai érzete, hogy mai is megtettem mindent azért a változásért, amely ismét előrelendít az önismeret útján, illetve tűrőképességem határainak feszegetésében. Amen.