Az erő nyers, esszenciális megnyilvánulási formája

Az egész egy ártatlan taktikai/napszemüveg unott keresgélésével indult a neten. Aztán az unalom átcsapott egy amolyan érdeklődő Mi ez a hülyeség?-be. Az érdeklődő értetlenség tárgya nem volt más, mint maga Az erő nyers, esszenciális megnyilvánulási formája. Egy csapott aljú, fogantyúval ellátott vasgolyó bámult rám vissza a képernyőről. Farkasszemet néztünk egymással. Percekig tartott az elmék csatája, majd elvesztettem az ütközetet.

Rövid keresgélés után ráakadtam Varga Tamásra, aki Szegeden ezzel brutálisan egyszerű sporteszközzel Embert nevel az emberből. Az elsőt senki sem felejti el, ahogy tartja a mondás. Hát én sem felejtem el 2009 február 12-ét. Megérkeztem az edzésre, és egy alapos átmozgató bemelegítés után ismerkedni kezdtem az Eszközzel. Ismét az akaratok csatájának mezején találtam magam, a 20 kilós vas csúfondárosan mérte végig a 91 kilósra hizlalt, filmsorozatokon és jóféle ételeken tartott kispolgári anatómiámat. De a szimpátia maximális volt. Mint amikor a kutya és leendő gazdája először néz egymás szemeibe, és mindketten tudják, hogy na, ebből valami rohadt jó dolog fog kisülni. Esetemben elsősorban a zsír sült ki.

Aztán megkezdődik az edzés. Számtalan videó kering a neten, rengeteg gyakorlatnak lehet utánanézni, de amikor először szembesültem a kétkezes swing okozta sokkal, rádöbbentem, hogy nem is olyan egyszerű ez a dolog. Néhány cimborám, amikor megtudták, hogy mi lett a választott sportom röhögtek egy jót, hogy: "Ja, az vaslengetős hülyeség? Van csíkos pólód, meg harcsabajszod?" Én azt szoktam erre válaszolni, ha az orosz hadseregnek és más országok fegyvernemeinél szolgáló katonáknak megfelel ez a módszer, akkor ki vagyok én, hogy vitatkozzak a Spetsnaz volt erőnléti kiképzőjével Pavel Tsatsouline-al, a kettlebell szülőatyjával, illetve Varga Tomival vagy a fentebb említett katonákkal. Ennyi ember nem tévedhet.
Edzés közepén még reménykedtem valamiben, hogy mint a mesékben csoda történik velem, és valami égi csatornán keresztül energia és friss erő önti el a testem, de ez nem következett be. A végén felhorgadt bennem az a keserű felismerés, hogy olyan gyenge vagyok, mint a hajnali babafing. Edzés után olyan büdös is. Mindig azzal győzködtem magam, hogy munkámból adódóan jó az állóképességem. Na, ezt a kártyavárat a Kettlebell névre hallgató, megalkuvást nem tűrő szemét kis rozsomák egy könnyed mozdulattal elsöpörte.
Jól tette.

Nagyon sok barátom nem mozog vagy sportol semmit. A futás kicsinálja az ízületeket, az úszáshoz kövér vagyok, a konditeremből kinéznek, mert nincs rajtam a legújabb trendi edzőcucc, sportoltam én már eleget, engem így fogadjanak el, ahogy vagyok stb.,stb. Általában ezek a kifogások. A kifogással csak egy gond van: olyan, mint a segg. Mindenkinek van belőle, és nem leszel tőle vékonyabb. Én is utáltam a tükörbe nézni, hogy szaporodik a sörhas, meg tokásodik az arc, a doki meg azt mondja, hogy rossz a vérkép, meg magas a vérnyomás és még lehetne sorolni. Azt ne is említsem, hogy az indokolatlan kövérség a ruhatárad lehetőségeit is zsebbenyúlósan befolyásolja. Rombolja az önértékelésed. Abban a korban vagyok, amikor még bőven lehet tenni egy minőségi, egészségesebb életmód megalapozásáért.

91 kiló voltam a kettlebell edzések elején, 6 hónap alatt 12 kilót fogytam, majd a testsúlyom felment 85 kilóra, ez két éve nem változott. A hájat a kitartó munka során felváltotta a szálkásodó izomzat, vérképem  gyönyörű, nincs vashiányom, állóképesség és erő terén ugrásszerű javulást tapasztaltam. Koncentrációs képességem szintén jelentősen javult. Optimalizálódik folyamatosan a testem. Ami legjobb az egészben, hogy annyi pacalt ehetek, meg annyi sört ihatok amennyi belém fér :) A Vas úgyis számon kéri rajtam.
A fájdalom jó. Hányszor hallottam ezt a mondatot az edzésen, és bármennyire morbidnak hat az egész, két év kettlebellezés után fejet hajtok e mondat előtt. A kezdeti 16-20 kilós golyókat bizonyos gyakorlatoknál felváltották a 24, 28, 32 kilós golyóbisok legnagyobb örömömre. Mezítláb edzek, szakadt pólóban, 150 forintos cérnakesztyűvel a mancsaimon. A legjobb, hogy mindenki ilyen az edzésen. Vannak kövérek, vékonyak, gyengébbek, erősebbek, de itt, a kettlebell edzéseken valódi demokrácia uralkodik, senkit nem nézünk ki, legfeljebb időnként jókat röhögünk a másik egy-egy rosszabbul sikerült gyakorlatán.

Jó volna, ha magyar fejekben is ilyen egyszerűen működne minden.