Aznap aludtam kb. 3 órát, lenyomtam 4 vizsgát, kihúztam összesen 13 tételt (alkotmány-, helyi önkormányzati-, munkajog, stb.), délutánra végeztem az otthoni dolgaimmal is, majd pár perc késéssel megérkeztem a Kihívás helyszínére. Tibi edzőtársunk készült ezerrel, volt itt minden: laptop, projektor, hatalmas számláló vörös és fekete stílusban, Tamás kedvenc mondata pedig majd kiverte az ember szemét: ODAÁLLSZ, MEGFOGOD! Köszönet Tibi! Közben Tamás ventilátorokat helyez el akkurátusan a terem egy-egy pontján, mosolyog közben. Ő már tudja mi vár ránk.
Gyűlünk, gyűlünk. Örülök a régi-új arcoknak, mindenki mosolyog, de azért érezhető a feszültség, az izgalom. Szeretek ebbe a csoportba járni, szerves részévé vált az életemnek.
Alaposan bemelegítünk, mint mindig, szépen, mindenre kiterjedően. Teszem a dolgomat, miközben termelődik az adrenalin tonnaszám szervezetemben. Azon kapom magam, hogy önkéntelenül is a vasakat figyelem. Ők meg engem. Mosolygok. Ők is. A végén mindig a Vas nyer. És mégis: edzésről edzésre erősebb leszek.
Mocskos kis dögök, igazi kaján, mégis együtt érző mosoly a gonosz orosz vasak gömbölyded képén: - Gyere Homo sapiens sapiens, hívj ki minket tetemre!
Mi legyen? 20 vagy 24 kilós? Egy kósza gondolatvonat száguld át agyállomásomon, majd tűnik tova: 28 kilogramm. Mivel ez az első ezres kísérletem, egyelőre hanyagolom a nagyobb vasakat. Janóval futok össze, ő is pont ezen dilemmázott, hogy mi legyen a választott vastömb. Úgy döntöttem a végén, hogy viszek magammal egy 20-as, meg egy 24-es gömböt is, ha netán úgy érezném, hogy megroggyan a vállam, vagy ledobná az ékszíját állóképességem önbecsülésmotorja. Bár a Kinizsi 100-as túra teljesítése óta tudom, hogy messze nem annyi van bennem, mint amit eddig tudni, vagy remélni véltem. Jócskán több. Meglepően több.
Mire levadásztam a vasakat, nekem már nem jutott számoló ember, de Betti és Janó javaslatára legkisebb fiuk, Domi vállalja, hogy számolja a gyakorlataimat. Jó arc nagyon, türelmesen, mosolyogva ülte végig az egy órát, amíg én kínoztam magam a 24-es bogyóval. Jókat derültünk, amikor a részeredményekre nem kerek számok jöttek ki, így valahogy érdekesebbre sikerült Dominak is számolás. Szóval köszönöm Kiskomám, jövök Neked eggyel!
Hirtelen megüti a fülemet, hogy még 20 másodperc a startig. Bemelegítésként megcsináltam már néhány swinget, és ahogy újra kezembe veszem a vasat, már tudom, hogy jó választás volt a 24-es. Biztosan meg tudom csinálni majd az 1000-et egy óra alatt. Belekezdünk. Komótosabbra vettem a figurát, majd a kisebb holtpontokat legyűrve azon kapom magam, hogy egyre olajozottabb a mozgásom. Az utolsó kétszáz darab swinget relatíve egy kabuki táncosnő kecsességével abszolváltam. Na jó. Nem voltam kecses egyáltalán, ellenben a Tamás által annyit hangoztatott, helyesen megtanult technika visszaköszönt a mozdulataimban. Az első holtpont háromszáz körül környékezett meg, de egy hűsebb gondolathullám elsodorta a semmibe. Majd hatszázötvennél tartottam egy komolyabb pihenőt, muszáj volt pótolnom a vízveszteséget. A komolyabb szó alatt másfél percet értek. Következetesen egy pontot bámultam, ezt a módszert régóta alkalmazom már, segít fókuszálni, kitakarítja a fejem. 53 percnél végül elhangzott a bűvös ezres szám. Sikerült.
Kettős érzésekkel fejeztem be az Kihívást. Egyrészt büszkeség öntött el, hogy sikeresen vettem az akadályt. Másrészt a kíváncsiság érzete: mi lenne, ha 28-as vassal indulnék el a következő 1000-esen? Na, egy próbát mindenképpen megér majd.
Ezúton szeretnék gratulálni minden kedves edzőtársnak, számolóembernek. Kiemelten gratulálnék a Hölgy Elvtársaknak! Külön köszönet Edinának, aki törött lábbal és hatalmas lelkesedéssel vállalta fel a számolóember szerepét. (Te Edina, tényleg igaz, hogy saját magadat ütötted el a motoroddal? Hehe, csak vicceltem! De akkor ez most igaz?: )))))) Ezzel a próbával mindenki csak nyerhetett, remélem a következőn még többen leszünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése