Autóvásárlás feketén-fehéren

Ugyan csak tavaly szereztem meg a jogsit, és aktívabban azóta vezetek, de az az igazság, hogy nagyon megszerettem az utazás ezen formáját. Kényelmes, nem vagy időhöz kötve, nem kell nyomorognod a buszon, nem kell szagolnod a másik helyenként penetráns szagát, vagy más zsírjával, izzadságával és egyéb testnedveivel átitatott, kifeküdt, műbőr üléseken zötykölődnöd valamilyen MÁV-os micsodán.
Ráadásul valamiért bevonzom a részeg, vagy hittérítő, vagy éppen a minden áron beszélgetni akaró magyar honfitársaimat. A legjobb, amikor az előbbi mondatban felsorolt tulajdonságok egy emberi lényben egyesülnek:
- Teee figyelj csak, hiidd el, hogy hikk... bocs, hogy böffentettem, rád ment? Ja, egy kis hazai kolbász...ahogy mondod, fasza paprikás, hikk...szóval Jézus szeret téged...bocs, zavarlak hikk, látom olvasni akarsz, ja, ez fasza könyv, kár, hogy a végén meghal a csávóó!



Na, jó, elismerem ezt a kis monológot elmém szülte, de ki tudja...

Jó, tudom, ha autóba ülök, akkor én is növelem a káros anyag kibocsátást, hozzájárulok a városi dugók kialakulásához, a mocskos drága üzemanyag soványítja a pénztárcámat stb. Mégis... Autót vezetni a világ egyik legjobb dolga. Főleg, ha van mit vezetned. Na, de nekem nincs mit.
Most kaptam vissza némi pénzt, gondoltam naivan, hogy belefeccölöm egy autóba, mert az milyen jó dolog. Én kis naiv nekiálltam keresgélni, mert nem rossz összeg, ami visszatért a számlámra. Valóban nem rossz, ha nem használt autót akarsz venni.

A hasznaltauto.hu oldalon megkezdtük a böngészést, M.-val szemléztük a felhozatalt, időnként lelkesen, vagy éppen türelmünket vesztve, belefáradtan. Voltam Békéscsabán, megnéztem néhány kereskedést. Az internet csodás dolog, remek fényképes hirdetések között válogathat az ember, de nem kell mondanom, hogy egy nagy felbontású fotó nem fogja visszaadni a helyenként véres vagy már kivéreztetett valóságot.
Kiválasztottam egy Opel Astra kombit. Türelmesen vártam a kulcsra. Megkaptam. Beindítottam. Nem vagyok egy szerelőzseni, de azt még az én avatatlan füleim is azonnal érzékelték, hogy szét lett hajtva a motor. Kihagyott az alapjárat, ráadásul két perc alatt sem sikerült szerencsétlen jószágnak megtalálnia a megfelelő fordulatot. A felbukkanó kereskedő srácnak vissza is adtam a kulcsot, majd miután megkérdezte, hogy mi volt vele a gond, csak annyit mondtam, hogy az alapjárat hikomatos egy pöttyet. Fáradtan annyit fűzött hozzá, hogy az előző tulaj autószerelő volt, kicserélt az autón szinte mindent, még sem tudott rájönni, hogy mi a gond az alapjárattal. Na, ekkor vettem búcsút az Opeltől. Aztán megnéztem egy Nissan Almerát. Vagyis csak akartam, pont elvitték előlem egy próbakörre, szerencsére, így csak meg kellett várnom, hogy visszaérjenek a potenciális vásárlók. Sokat nem kellett várni, ez a Nissan sem fog egyhamar elkelni, a csókák arról diskuráltak, hogy a váltót valaki alaposan megkínozta, a motor meg időnként fura hangot ad ki. A vonathoz vettem az irányt, megnéztem még két kereskedést, majd keserű szájízzel vontam le a végső következtetést: a számlámon lévő pénz sajnos csak olyan autóra elég, amelyre a megvétel után tuti, hogy rá kell költenem még egy százast, ami meg tetszene, arra nem futja, már pedig hitelt nem szívesen vennék fel, mert:

Jelenlegi gazdaságunk Titanic, politikusaink alkotják a jéghegyet. Mi meg egy szál faszban morgolódva evezünk egy tutajon.

Számoljunk egy kicsit.
Kinézel egy 700.000-es autót. Legyen mondjuk 1.6-os, benzines. 2000-es évjáratú. Megkímélt állapotú. Megnézed. Tetszik, mész vele egy próbakört, nagyot dobban a szíved, mert tényleg jó. Leegyezel a kupeccel, majd elviszed a szerelő cimborádhoz egy gyors átnézésre, aki azt mondja, hogy a járgány nagyon jó állapotban van, csupán az alapvetően szükséges alkatrészcseréket kell végrehajtani (benzin-, olaj-, pollenszűrő, olaj-, gyertya-, ékszíj csere, plusz a munkadíj, ezek opcionálisak!) kb. 40.000 ft. Márkától és egyéni vérmérséklettől függ a végösszeg. De most már tényleg számoljunk.
Van az embernek 300.000 forintja, és beleszeret ebbe a fenti paraméterekkel rendelkező gépezetbe. Csak hitelre tudja megvenni. Azt mondja a kupec, hogy potom 140.000 ezerért elvihető. Ez egy klasszikus 20%-os önrészt takar. Aztán ott az átíratás költsége. Köbcentinként 18 forint, 12.000 az eredetiségvizsgálat, 3.900 forint az átírás díja, plusz egyéb, számomra nem annyira tiszta tétel, de a végösszeg egy ilyen autóra kb. 51.000 HUF. Aztán, ha nincs szerencséje az ember fiának, akkor csak nyári gumi van a kocsin. Irány téli gumit venni, ki mennyit áldoz rá, számoljunk most egy 12.000/darab árú gumival. Kerékcsere 6.000 forint. Kötelező biztosítás mondjuk a kocsira 22.000 forint egy évre, de most csak az első negyed évet fizessük be.
Szerintem nem hagytam ki semmit. Akkor ez így összesen:

140.000 önrész
  51.000 átíratás
  40.000 általános szerelés
  54.000 új téli gumi+kerékcsere (csak ha nincs téli gumi szett a kocsihoz)
    6.000 kötelező negyed éves
291.000 a végösszeg

Szép ki summa, nem? Marad 9.000 forint a 300.000-ből. De hátra van még a fekete leves! Ok, hogy leraktál 140 ezer önrészt, de akkor ott van még a maradék 560 ezer forintnyi fennmaradó összeg. Tegyük fel, hogy sikerül 60 hónapos hitelszerződést kötni a bankkal. 9300 forint havonta a törlesztőd KAMAT nélkül! Kamattal 14000 körül lenne havonta, 60 hónapon keresztül...
Na, ekkor gondoltam meg magam. Veszek inkább egy új biciklit.

A matekozáson túl is estünk. Most pedig jöjjön a mókásabb része az autóvásárlásnak. Próbáltam tanácsot kérni nálam jóval tapasztaltabb sofőröktől, kollégáktól, barátoktól. A következő tanácsokat kaptam:
- francia kocsit ne vegyél, mert azok szarok, meg hát, tudod, volt az a mizéria Trianon kapcsán...
- német kocsit ne vegyél, mert az szar,
- japán kocsit ne vegyél, mert az szar,
- olasz kocsit ne vegyél, mert az szar,
- magyart ne vegyél, mert az szar,
- kínait, koreait ne vegyél, mert az szar,
................................................. és még lehetne folytatni a sort...
A legjobb, amikor annyira belehevül az egyszeri magyar ember a vitába, hogy elfeledkezik az alapvető kérdésfelvetésről, és átmegy a vita személyeskedésbe. Na, két ilyen remek tömeghőbörgést végighallgattam, majd levontam a konklúziót, hogy a magyar ember nem csak agysebészethez, focihoz, politikához, de még a virtuális autószereléshez is konyít valamelyest. Ebben az országban mindenki mindenhez ért, vagy, ha még sem ért hozzá, csak azér' is!!! Mert te is meg az apád is büdös komcsi volt...

Én csak egy tanácsot tudok adni: ne hallgass az alkalmi szakértőkre, nyúlj zsebbe, ha kell, és keríts egy jó nevű szerelőt, aki hajlandó veled átnézni a kiválasztott járművet. Na, meg még annyit: Addig nyújtózkodj, ameddig a takaród ér! Nem voltak ezek a régiek hülye emberek, amikor ilyen közmondásokat dobtak össze.

ui.: francia kocsit ne vegyél, mer' az szar... :)