Legalábbis egy időre ismét komolyabb kihagyásra kényszerülök. Ismét a jobb vállam, vélhetően a benne futó ideg lehet begyulladva, becsípődve, túlerőltetve. A hátam közepétől indul, végigáramlik a lapockám felett, áthalad a vállövemen, majd azt követően a forgó alkatrészek között, végül kiteljesedik a könyökömnél. Szúró, ütő mozdulatnál heves nyilalló fájdalmat érzek a vállamban, elszállt a fogáserősségem, fekvőtámasznál ugyan mellkasig le tudom engedni magam, azonban visszafele már nem szól a jegyem. Bejelentkeztem sportorvoshoz, jövő héten lesz a kivizsgálás. Öröm az ürömben, hogy így legalább egy napon letudom az éves rutinomat: vérvétel, szemvizsgálat, befizetek egy EKG-ra, meg vizeletvizsgálatra. Hasznos nap lesz.
Megszakításokkal három éve edzek kettlebellel. Életem egyik legjobb döntése volt, hogy összeszedve 91 kilós régi testemet elballagtam anno Varga Tomi edzéseire. Sokat tanultam nála, tőle. Másokról, magamról. Főleg magamról.
Van valami nyers, elementáris mágia a vasban. Hiába öntötték formába, hiába kapott egy fogantyút az energia golyó - hogy megzabolázza az ember - , akkor is nyers maradt, és mindig is az marad, hiába kapott gyönyörű vörös kalapácslakk bevonatot a VAS, akkor is az erő nyers, esszenciális és mágikus megnyilvánulása marad. Általa, mint súlyos kalapácsot, üllőt, fújtatót használva az ember saját magát hevíti fel izzásig, gyúrja át, formálja, kovácsolja újra egységbe. Ha igazán akarja, teljesül is a vágya. Lehet jól, és lehet rosszul használni.
Rengeteg időm volt gondolkodni, hogy miért jön elő ez a sérülés újra és újra, megkeserítve ezzel a mindennapjaimat, a munkámat, nem beszélve arról, hogy kizár minden sporttevékenységből. Három szó: Becsvágy. Irigység. Önkontroll hiánya.
Becsvágy: három éve edzek. Még mindig csak 20 kilóval. Tudsz te ennél többet is, és nagyobb súllyal is, nézd meg a nemrég csatlakozott kezdő csoportos elvtársakat, nézd csak az egyik már 24 kilóval szakít!
Irigység: három éve edzek. Még mindig csak átlagosan 20 kilóval, bár egyes gyakorlatokhoz természetesen nagyobb súlyokat használva. Nézd a többieket, van aki 32 vagy éppen 36 kilóval harcol a kétkezes swingnél. Mikor jutok el végre a 24 kilós szakításhoz?
Önkontroll és önismeret: nézd csak az elvtársat, mekkora súlyt fogott, neked is illene nagyobbal edzeni! Pont szabad az a 28-as vas, spuri érte...Fáj, ó, ez csak olyan helyi fájdalomka, ne foglalkozz, vele...Ropogott egy picit, na, most nagyobbat, persze, de ez természetes, majd elmúlik, az a lényeg, hogy 28-assal dolgozol...
Három szempont, három megközelítés, a helyes választ viszont a fenti anti-szentháromság összevonásából kapjuk meg. Megtörtént a baj, most átkozom magam, hogy miért nem figyeltem oda jobban testem jelzéseire, hogy "Helló Gazda, ezt azért még se csináld már, hát leszakad a karod!". Miért szúrja annyira a szemem a saját teljesítményem? Miért nem elég nekem csak a 20 kiló?
Pedig mint, ha nekem találták volna ki azt a súlyt. Minden gyakorlatot tökéletesen végre tudok hajtani vele, kellemesen elfáraszt, sőt szakításnál mint, ha a kezem meghosszabbításává válna a gömbvas. Minden klappol. Mégis, amikor azt látom, hogy valaki 24 kilóssal végrehajt egy remekbe szabott szakítást, eluralkodik rajtam a sárga irigység.
Mire hallgassak? Az irigy szívemre, vagy a testem jelzéseire? Önkontroll vs. Irigység? Nem kérdéses: rendbe kell tennem a vállam, majd át kell gondolnom a jövőbeni edzéseket, végül el kell fogadnom, hogy a 20-as vas kiválasztott engem, és mellettem tette le a voksát. Ésszerűség, önkontroll, megbecsülése és értékelése annak a teljesítménynek, amelyre képes vagyok. Már nem haragszom feltétlenül magamra, inkább arra összpontosítok, hogy ezentúl jobban odafigyeljek a jelzésekre, amelyekkel figyelmeztet a szervezetem, hogy rossz irányba haladok. Ami a jövőben várható: Alternatív módszerek keresése, kipróbálása és elsajátítása, amelyekkel az erőt magamévá tudom tenni, az izmaimban tudom tárolni, mint egy tartós erő-elem, húsból felépítve. Természetesen az erő szó alatt nem csak a fizikai típusú erő fejlesztéséről beszélek-írok.
Hétfői vizsgálatok után okosabb leszek, de azt már most tudom, hogy milyen számomra új mozgáskultúra irányába tapogatózok: a jóga. Mekkora szerencsém van, hogy M. jógát is oktat :) Ha pedig felépülök, visszatérek a kettlebellhez és a Fegyenc edzéshez.
A hétfői vizsgálatokról természetesen beszámolok.
Húha, vigyázz magadra és jobbulást!
VálaszTörlésNem mondom, hogy egyetértek a kettlebell-lel, mert nekem úgy tűnik, hogy a vas emelgetése mocskosul megterheli az ízületeket, de te tudod. Nem feltétlenül az a cél, hogy 30 kilókkal dobálózz :) Izmos anélkül is lehetsz.
Ha agyban már eldöntötted, hogy átformálod a tested, akkor keress hozzá valami kevésbé gyilkos mozgást. A fegyencedzésben vannak jó gyakorlatok, de azt is ésszel... :)
Én ellenben sajnálom, hogy éppen így alakul, mert a kettlebell csak akkor gyilkos mozgás, ha rosszul csinálják, bár szarul csinálva végülis minden az :)
VálaszTörlés(Ezt az előző hozzászólónak üzenném természetesen) :)
Sérülten pedig nem jó semmi.
Szóval jobbulást, és remélhetőleg hamarosan ismét a golyósok között üdvözölhetünk.
Alakul a kezelés, sokkal jobban érzem magam! Szóval Juci, ha Isten is úgy akarja, akkor még ha jól sejtem kb. 1 hónap kényszerpihenő, és újból edzhetek. :) Kicsit rendeződök fejben, aztán sinen leszek :)
VálaszTörlés