2012. április 13., péntek

Snatch teszt, öt hónap kihagyás után

Ébredés után, kávé kortyolgatása közben figyeltem ideges mozgását. Nem lett volna értelme nyugtatni. Ritkán látom mostanában. Leginkább akkor tör ki magányából, ha igazán szükségem van rá, de létezésének árnyéka elmémre vetül mindig.
Elkísér mindenhova. Jobb eredményekre sarkall, átlendít a holtpontokon, vicsorba torzítja arcomat, adrenalint robbant testemben, elnyomja a fájdalmat.
Borsot tör az orrom alá, elégedetlenkedik, lebecsül, összetör, hogy aztán újból bizonyítanom kelljen. Erőt ad, erőt vesz el. Nem mindig tudom irányítani.
Fel s alá mászkált a szoba közepén, a reggeli napfény ragyogott feketés-barna bundáján. Ő a Kodiak bennem. Most zavar a jelenléte. Van más dolgom is, ráérek még az esti öt perces teszttel foglalkozni. Elállja az utamat, pedig sietnem kellene. Kézfejemhez dörgöli hihetetlen-csontos fejét, kérdőn néz rám. Akkor most mi lesz? Velem tartasz, Testvér?
Aki sportol, időnként megmérettetik. Még az is, aki állítja, hogy nem híve a versengésnek. Láttál már versenylovakat idegesen vergődni startolás előtt? Rohannának már, de még nem lehet? Mennyi erő, erőszakkal visszafogott dinamika, sebesség...A tegnapi napom jól palástolt, visszafojtott-lázas izgalomban telt a snatch teszt végett. Este végül tort ültünk öt hónapnyi edzésmentes időszak felett. Öt perc, száztizenhét ismétlés, húsz kilogramm vas.
A bennem lévő Egó és a Kodiak leereszkedő modorban, szánakozva mért végig. Csak ennyi? - hangzik el a kérdés. Értetlen düh fog el. Mi az, hogy csak ennyi? - kérdezek vissza. - Öt hónapot kihagytam Testvérek!
Ez csak egy újabb rossz kifogás Testvér! - vetette oda foghegyről az Egó - Ha csak ennyit tudsz...kár vesződni veled!
A becsvágy, büszkeség kiváló motivációs tényezők. Bizonyos mértékig. A büszke megaláztatik. 
Felejtsd el az előirányzott keretszámokat, mennyiséget, az Egód kántálja a teljesítménykényszert. Felejtsd el az időt. Nincs szükséged rájuk.
Csak élvezd a mozgás szabadságát! Azt, ahogy kezedbe simul a vas, ahogy lángol az izom, ahogy zakatol a szív, ahogy leolvad az agy...


5 megjegyzés:

  1. Válaszok
    1. Köszönöm! Nagyjából sikerült visszaadnom, hogy aznap milyen érzések kavarogtak bennem.

      Törlés
  2. ...Vagyis magadért "csinld" Testvér!!!!

    VálaszTörlés
  3. Van egy bizonyos csendes, rezignáltnak tűnő edzésmód, amelyet nagyon szeretek. Kikapcsolva az agy, napi fáradalmak, problémák az edzőterem bejárata előtt hagyva, totális nyugalom. Olyankor a legjobb edzeni. Nem fáradok el, nem érzem a súlyt, nem számít semmi :) Nincs küzdés, olajozott a mozgás, gördülékeny minden, vibrál az erő :)

    VálaszTörlés
  4. Azt hiszem át kell fogalmaznom ezt az írást, és át is fogom. :)

    VálaszTörlés