Kő, kövön.

Nagyon érdekesnek találom ezt a hétköznapi berendezkedést, hogy mennyire nem akarunk befelé figyelni. Ösztönösen nem szeretjük a kupleráj látványát, különösen akkor nem, ha mi tehetünk róla.
Pedig kupleráj van, kívül, belül. Nem is kicsi.

Ha én lennék az Ördög, vagy valamilyen gonosz, nagy hatalmú entitás, amely azon lenne, hogy a letaszítsa a teremtés csúcsáról az embert, akkor csupa olyan dologgal bombáznám a porlények agyát, lelkét és szellemét, amely eltereli a figyelmet a belső káoszról. Jó az úgy!

Ha bent rend van, az kívül is megjelenik.

Szerencsére ügyesen összedolgozunk ezzel a bukásunkra hajtó Ördögfivel: ki szeret már takarítani? Ki szeret igazából befelé tekinteni? Gyónni, akár saját magának? Hányszor előfordul, hogy a lelkiismeret megjelenik, de a gyónás már félrecsúszik? Ki szereti beismerni, ha bűnös valamiben? Vállalni a felelősséget a cselekedeteiért? Megfizetni az árát az ártásnak?

Ha én lennék az Ördög, mindent megszentségtelenítenék, deszakralizálnék, vicc tárgyává tenném az ilyen fogalmakat, mint pl.: férfi, nő, erkölcs, morál, becsület, szeretet, hazaszeretet, Isten....

Ha én lennék az Ördög, az általános belső és külső rombolásnak szobrokat avatnék, és megtenném őket az emberek új istenének. Adnék nekik új Aranyborjút, hogy az emberek azt csodálják minden porcikájukkal.

Ha én lennék az Ördög, minden alapvető fundamentumot (test-lélek-szellem, föld-víz-levegő), addig mérgeznék, amíg már nincsen hova elbújni. Persze mindezt az emberiségen keresztül tenném.
Addig, amíg kő kövön nem marad.

Jelenlegi világunk olyan, mint egy távolról gyönyörű, illatfelhőben úszó francia dáma. De ahogy közelebb lépkedünk csodálkozó zavarunk mennyei tárgyához, kitisztul a kép: rizsporos parókához tetűvakaró pálca, parfüm-páncél alatt mosdatlan test, rothadó fogak, kiélt arcon festékvakolat. 

Ha én lennék az Isten, hagynám, hogy minden visszatérjen a kiindulási pontra.

A kevés itt maradónak adnék új köveket, hogy kezdjék újra az építkezést. Alulról, biztosabb alapokra, hogy végén ismét legyen kő kövön.

Ami kint, az bent, ami fent, az lent.