Ha nehezen is, de változok. Giccsmentesen. Nincsen a változás képei alatt lélekemelő zene, nincsen lassított kép, heroikus küzdelem, csak lassú, biztos, megalkuvást nem ismerő módosulás. Transzmutáció. Test-lélek-szellem szintjén egyaránt. Visszakozás, újrakezdés, ellenszegülés, esetlen lépések, botladozás, helyenként egyenes derék, ajtón kidobott, ablakon visszamászott hit, Isten, aki manapság nem divat, mégis, ott izzik-él-lélegez veled együtt, végül: változás. Hála érzése azért, mert megtörténtek a dolgok úgy, ahogy megtörténtek. Vér, verejték izzadtság. A gyors változás nem hoz tartós változást, csak a lassú, nagy energiát, szeretetet igénylő munka hozza meg a várt módosulást. Ne hidd el a hamis próféta szavát, aki azt ígéri, hogy a változás könnyen jön: hazudik. Az igazi változáshoz vér, verejték, meghasonlás kell, a változás mindig nehéz, nem jön könnyen, mint ahogy szeretnék elhitetni veled. A változás gyökeresen felforgatja a világodat. A világ már nem lesz ugyanaz, helyenként turistává válsz, holott vendéglátó voltál előtte. És mégis, egy csoda az egész folyamat, és azon kapod magad, hogy mosolyogsz. Jogosan.
2014 - 2017. Emlékszem a menekült táborok hangulatára: a félelem, a bizonytalanság, hitetlenség, a számítás, a korrupció, a mosdatlan testek szagára, nemek, életkorok, nemzetek, fajok, identitások, filozófiák és vallások olvasztótégelyére, a bürokrácia győzelmére, a görcsbe-karomba merevedő, feldúlt minúciákra, ujjnyomatolásra kézbe vett ujjakra, a fóti gyermekközpontba száguldó KNK-s járatokra, sértett hazafiakra, akik csak valójában közönséges fosztogatók voltak, végzésre, határozatra, fém ízre a szájban, kimerültségre. Kiégésre. Reggel saját véred szagára kelni, mert eleredt az orrod vére. Bámulni a bürokrácia képmutatását, tehetetlenségét, hazugságait, hogy a valóság gond nélkül átírható, gond nélkül, de nem büntetlenül. Összekeverni a jogot és az igazságot. Ha jog az igazságot tükrözné, a világ jobb hely lenne, de a jog, mindig valaki jogosnak vélt érdekét tükrözi, nem az igazságot. Tehát igazságtalan.
Bámultam a tábori káoszt, és azt láttam, hogy a kakofónia és a bűz tengerében ott van tiszta a tiszta hang szigete, egy-egy mosoly mélysége túlmutatott valláson, kultúrán, bőrszínen, ideológián.....saját magammal ültem szemben, magamat ujjnyomatoltam....hegynyi élet, hegynyi egyedi igazság.
Láttam, amit láttam, a következő világháború már javában dúl. HD tévé nem kell az élethez, ami viszont kell, abból egyre kevesebb van: bevethető föld, tiszta, iható víz, belélegezhető levegő.
2018- Meseterápia. Egyszer csak ott volt,elmentem rá, azóta is gyakorlom dr. Tandari-Kovács Mariann által. Szembesít, felold és megbéklyóz, mégis szabad vagyok tőle, egyre szabadabb. Saját mítoszomban én vagyok a félisten. Fényt hozok. Hegyen mászok, mégis kútban vagyok. Főleg kútban, nagyon mélyre ástunk bennem.
Mi a különbség a hegy és a kút között? Semmi. Az egyiknek a mélye rejti az életet rejtő folyadékot, a másiknak a tetején hever fagyottan, Fel vagy le, egyre megy. Mind a két irányt kötelező megjárni. Akár többször is. Fel és le. Ki és be. Csak, mint a légzés. Csak, mint egy jó dal:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése