Arat a középszer vagy az az alatti szint. A politikai szervilizmus. Mindenki a dombtetőről akar utasításokat kiadni katonáinak, bemocskolni a kezét, első sorban harcolni, már nem szeretne. A korábbi piramis alakzat széles végrehajtói, dolgozói alaprétege elmosódott, és egy csúcsára állított piramis jött létre: egyre többen szeretnének pusztán csak parancsolgatni az egyre vékonyodó végrehajtói rétegnek.
Hol csúszott el ilyen mértékben, aránytalanul szinte minden a hétköznapokban? Mikor indult meg társadalmunk a morális lejtőn, meredek oldalán az erkölcstelenség vazelinjén? Hol van a mélypont? Meg lehet még kapaszkodni valahogy? Kell egyáltalán kapaszkodni? Vagy hagyni kellene teljesen lecsúszni az egész rendszert, valahova a mélypontra, ahonnan már nincsen lejjebb? Mikor kezdett többet érni a "valamihez való jog", mint a kötelezettség?
Folyton azt szajkózzák, hogy fejétől bűzlik a hal. Jó lenne, ha így lenne, de ez csak féligazság. A lent és fent oda-vissza ható ok-okozati viszonyban állnak egymással. Ha erős, intelligens és kiegyensúlyozott egyének alkotják a társadalom piramisának tégláit, tiszta elvek, erkölcs és morál a kötőanyag, akkor a vezetők is méltó személyek. Ha piramis szerkezetét gyengén kiégetett téglák alkotják, porózus kövek, kötőelemként csak a jogokat viszik fel, a kötelezettségeket már nem, akkor a vezetők méltatlan személyek lesznek. Ha egy nemzet alapozása gyenge, az egész nemzet beteggé válik. Nem új gondolatok ezek, előttem már vagy 5000 évvel ezelőtt megfogalmazták rég elporladt fajtársaink távol-keleten.
Beteg emberek vezetnek minket, betegek vagyunk mi magunk is.
Félrehajtom én magam is a fejem a vezetőm gyarlósága felett, pedig hűtlen kezel, sikkaszt, csal, miközben az alárendeltjeit rendszeresen lelkileg terrorizálja, besúgó rendszert tart fent, okiratot hamisít, színlelt munkaszerződést támogat. Gyakorlatilag napi szinten a bűntársává tesz, mert bűnpártolást követek el azzal, hogy nem jelentem a Hivatalt ellenőrző felettes szerveknek a tudomásomra jutott bűncselekményeket. Mit lehet tenni, ha nem úgy neveltek, hogy szaladj besúgni? Mert a többség nem megy jelenteni az ilyen eseményeket. Pedig joga lenne rá, mégis valahogy bemocskolódik az ember. Bár aki egy ürülékkel teli tóba hajigál méretes sziklákat az be fog "sározódni."
Mégis hol a határ?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése