Az út, amelyen egyedül járok
szélesnek tűnt, mint a horizont.
Az út, amelyen egyedül járok,
vékony, mint egy tű, fokán átbújok.
Hegyek ormán felhők buknak át,
mellemből felszakad egy zaklatott nahát,
egyszerű csodák, egyszerű utak,
út szélén álló élettel teli kutak.
Égi csoda minden.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése