Családom, barátaim, edzőtársaim (akik közül néhányan lassan már a barátaim legnagyobb örömömre) már több ízben hallották tőlem, hogy milyen tarthatatlan és visszás helyzet alakult ki Szegeden, a Móra Ferenc Múzeum és fenntartója, a Csongrád Megyei Önkormányzat között. A helyi szegedi sajtóorgánumokban azonban csak arról cikkeztek, hogy Zombori István igazgató urat, illetve Farkas József gazdasági igazgató urat fegyelmi eljárás keretein belül felelősségre kívánják vonni, majd felmenteni állásukból.
Ha a vezér megsérül a harcban, vagy ne adj Isten jobb létre szenderül, az hírérték. Ha viszont egy katona esik el a csatában, kit érdekel, hogy hívták? Tette a dolgát. Ez egy eldurvuló kultúrpolitikai/gazdasági háború, amelyben sorban hullanak el a bakák. 24 kollégámmal együtt egyelőre egy közös tömegsírban fekszünk és várjuk a megváltást. Csak hogy itt most nem átlagos katonákról van szó, de ezt lejjebb bővebben kifejtem. Feláldoztak minket, méltatlanul két ember személyi konfliktusa miatt: Magyar Anna vs. Zombori István.
De miről is szól ez a háború? Igen, kedves olvasóm a megfelelő szavak ugrottak be azonnal nálad is: PÉNZ és HATALOM. Az egész hátterében óriási mennyiségű pénz áll. Megyei szinten nézve is nagy mennyiség. A régészet biznisz, komoly pénzekkel járó biznisz. Ezt tudják az Önkormányzatnál is. Nekik kell ez a pénz, minden áron. Nem érdekli őket, hogy embereket küldenek padlóra - nem érdekli őket senki és semmi, nincs moráljuk és erkölcsük - majd Magyar Anna ifjú politikus hadai könnyű szívvel átmasíroznak rajtuk a régészeti pénzek felé. Istenük a pénz, és meg is tesznek érte mindent. Csak egy nagy probléma van: Örökségvédelmi Törvény pontosan meghatározza, hogy mire lehet fordítani a befolyt összegeket. Még szerencse, ismerve a Megyei politikusainkat szétlopnák, nem feltétlenül "gazdálkodnának" vele jól. Itt jön képbe majd az új igazgató.
Gondolom, hogy nem kell kifejtenem Zombori Úr távozásának, felmentésének igazi okait. Igen, jól látod barátom: Magyar Anna lojális igazgatót akar a Múzeum élére, olyat, aki mindenre rábólint majd, különösen, ha a különböző projektekből befolyó régészeti pénzek ellopásáról (bocsánat) "felhasználásáról" lesz szó. Bevallom, nem sajnálom Zombori Úr távozását az igazgatói székből. Egy igazi vezető nem ürít oda, ahol eszik. Azt mondják Napóleon nagyon sok katonáját névről ismerte. Pedig sok volt neki. Hát a mi volt igazgatónk nem egy Napóleoni alkat, bár ezt a névtelen katona effektust, hozzáállást más múzeumi felettesemnél is észrevettem már. Bár nem ez a legnagyobb hibájuk, erényük viszont kevés. Biztos a hatalommal jár együtt. A hatalom meglehetősen komoly bérkiegészítést is maga után von, amit mi kerestünk meg nekik. De ez a kutyát sem érdekli.
Saját számításaim és a piaci árak ismeretében csak a mi csapatunk egy nemrégiben befejezett projektből 200 millió forint feletti tiszta hasznot hozott a Múzeumnak. Így még érthetőbb miért vergődik annyira a Megye a régészeti pénzekért. Ez csak a mi csapatunk, és ilyen csapatból van néhány a Múzeumban. Helyesbítek. Volt.
Hozzátenném, az én béremet nem a Múzeumi állami forrásból finanszírozták, a mi csapatunkat azokból az összegekből finanszírozták, amit megkerestünk. Ha nincs pénz, nincs fizu. Ezt hívják a szakmában külső forráson lévő, szakmai létszámon felüli alkalmazottnak. Még mielőtt azt gondolnád, hogy milliókat akasztottam le: érettségim van, és közalkalmazotti bértábla alapján lett kikalkulálva a bérem. Még így is jól kerestem a túlóraátalányomnak köszönhetően. Két alkalommal teljesítményarányos jutalmat is kaptam. Összességében véve anyagi szempontból nézve nem lehet okom a panaszra.
A hazai régészet egy aranybánya. Egyeseknek. Nekem nem, az biztos. Nekem ez szerelem volt, azt gondoltam, hogy életre szóló szerelem, de aztán megjelentek a Megyéről ezek a gátlástalan, gerinctelen emberszerű valamik és tönkretették a Múzeumot. Ezzel felelőtlenül veszélybe sodorták az M43-as autópálya 2. szakaszának korrekt kivitelezését. Na, és itt jön be az, hogy miért nem számítunk átlagos katonáknak a régészet nagy háborújában. Régésztechnikusok vagyunk. Ez csak egy szó, egy szakmai megnevezés, de régésztechnikusok nélkül a régész fél karú óriás. Némelyik régész elismeri ezt a tényt, némelyik csak beszélő szerszámnak, hasznos eszköznek tart. Volt ilyennel dolgom, szívem szerint beásnám őket nyakig valami gödörbe. De nem így neveltek. Néha sajnálom, hogy nem így.
A régész az ásatási terület nagyságától függetlenül állandóan elfoglalt. Vagy a kivitelezőkkel tárgyal, vagy a koordinátorokkal, vagy a geodétákkal ügyködik, vagy az embereket segíti szakmailag, vagy egyszerűen végzi az adminisztrációs tevékenységeit, nem beszélve a felelősségről...szándékosan nem soroltam fel mindent. Gyakorlatilag időnként alig végez már szakmai munkát. Itt jön a régésztechnikus a képbe. Ha nem lenne gond, nem írnám le még egyszer, hogy mi a munkaköröm az előző posztban megírtam már, itt a link:
Áskálódunk, áskálódunk? Lényeg a lényeg: egy normális régész belátja, hogy kell a technikus mellé, mint irányító-szervező-segítő kéz.
Dolgoztam olyan régésszel, aki a napi 12 órás melóban napi 2 órát vett részt aktívan, amikor megjelent a feltáráson, akkor meg a jól kialakult rendet tíz perc leforgása alatt szétverte. Van ilyen is köztünk, de melyik szakmában nincs? Szakmai inkompetencia. Mondjuk az ilyen típusú régész egyébként is azt gondolja, hogy a régészet a tudomány magasztos piramisának ékköve, csúcsdísze. Na, persze. Azért helyén kell kezelni a dolgokat, bár ki nem elfogult a saját szakterületével, munkájával kapcsolatban?
Egyszer össze is vitatkoztam egy ilyennel, de rájöttem, hogy hiba volt. Le akart kényszeríteni az ő szintjére, ott pedig tudjuk, a hülye ember rutinból nyer.
Azzal, hogy kirúgtak minket mindenki veszít.
Veszítek én, mert álláskeresési járadékra kényszerülök, és lássuk be a jól megszokott életvitelemet keményen átrendezi majd a pénzhiány, nem fizetek annyi adót, nem fizetem rendesen a TB-t, nem fogyasztom a javakat, csökken az állam bevétele. Veszít a régész, mert gyakorlatilag egy helyben fog toporogni, nem halad a feltárás, ha mindent neki kell csinálni. Veszít a beruházó és a kivitelező, mert ha nem halad az ásatás, akkor nem halad az ő munkája sem, nem tudja teljesíteni a szerződésben előírtakat, nem tud munkát adni az embereinek. Teljesen jogosan fogja feltenni azt a kérdést, hogy helló Múzeum, kifizetek rengeteg pénzt, és nem látom, hogy tennétek ezért valamit is. Teljesen jogos. Kár, hogy kevesen veszik észre, nem a Múzeumra, hanem a Megyére kellene ráborítani az asztalt. Veszítenek azok, akik a kistérségekben élnek és a régészeti ásatásokon dolgoztak eddig, ez az egyetlen komolyabb jövedelmük.
De ami a legborzalmasabb:
Veszítenek azok, akik a régi 43-as főúton veszítik el családtagjaikat, szeretteiket, barátaikat egy gondatlan, a közlekedési sebességi határokat be nem tartó, volánnál elalvó sofőr okozta közúti balesetben. Mert lássuk be, ha elkészülne végre az a rohadt autópálya, tehermentesülne, élhetőbbé válna a régi 43-as mellett élő emberek élete, biztonságban várhatnák haza a számukra mindennél és mindenkinél fontosabb magyar honfitársainkat! A halottak immáron nincsenek egyedül!
De ez sem Magyar Annát, sem a holdudvarában gyülekező sleppjét egy percig sem izgatja! Pénz az Isten.
Nesze neked Magyarország!
Szép új Világ!
