Miért pont a Thai Box?

Idézni pontosan kell, vagy sehogy! - hörögte az egyik múlt ködébe burkolózott kocsmakomám egy hajnali iszogatás alkalmával. Milyen igaza volt, van! Gondban vagyok, mert nem tudom pontosan idézni egy másik kedves ismerősöm mondatba szőtt gondolatait, de nagyjából ez lenne a lényege:


Miért van az, hogy többségünk azokat a tulajdonságait, képességeit erősíti, amelyek már egyébként is erősek?

Tapasztalataim alapján ezért:
- biztonságos és kényelmes,
- garantált a siker,
- komfortzónán belül tevékenykedünk, saját "vadászterületen" mi vagyunk az urak.

Nyilván tucatnyi érvet lehetne még felhozni, de inkább válaszolnék egy kis kanyarral a címben feltett kérdésre. Szóval. Miért pont a thai box?

És már el is érkeztünk az említett kanyarhoz. Testnevelés tagozatos iskolába jártam, élveztem annak minden előnyét és hátrányát. Remek volt az osztály, igazi pedagógusok vettek minket kezelésbe, élveztem a versengés izgalmát, többek között országos és nemzetközi versenyen is tisztességgel megálltuk a helyünket. Soha nem fogom elfelejteni a salak szagát, azt a hatalmas adrenalinbombát, amely a startpisztoly eldördülése után felgyújtott, majd 300 méter kőkemény rohanásra sarkallt. Ez volt a kedvenc távom, nem beszélve a dobószámokról. Ötpróbáztam. Vagy amit kellett. Rengeteget adott a sportosztály.

Írhatnám, hogy sokat el is vett. De ez félig-meddig hazugság lenne, bár tény, hogy sokáig, nagyon sokáig nem szívesen emlékeztem vissza az első négy évre. Kötélvég, tenyeres, kokszi, víz alá nyomás, hajhúzás, ordibálás... volt, aki annyira félt R. Nénitől, hogy bepisilt a tornasorban. Hajnalban csoportosan vágtunk át kis városunk piacterén, R. Néni pedig ott állt a lángososnál, két feles pohár előtte. Üresen. Ezt látva mindannyian tudtuk, hogy kemény lesz a hétfői tömegsport. R. Néni nem vacakolt, kitaposta belőlünk a teljesítményt. Ment is a szekér, hoztuk is az elvárt sikereket, de az jár a fejemben, hogy sok esetben a vélt vagy valós büntetés ígérete motivált-e minket jobban, vagy a versenyláz? Azon tűnődöm, ha nem R. Néni áll a hátunk mögött rettegett tekintetével, hanem egy kedvesebb tanár, akkor is annyi sikerünk lett volna? Talán. De ezen kár gondolkodni, ami volt, elmúlt, változtatni nem lehet már rajta. A visszamaradt, betokosodott tüneteken ellenben igen. Nem haragszom R. Nénire, sőt, helyenként elfogadható egy-egy kiosztott pofon jogosultsága, a maga módján biztosan szeretett minket. Mindenkinek megvan a maga keresztje.
Mi maradt vissza? Ösztönös félelem és viszolygás a fizikai erőszaktól, a hangos, erőszakosabb kinézetű egyénektől, teljesítmény- és megfelelési kényszer. Ezek után:

Miért van az, hogy többségünk olyan tulajdonságokat, képességeket erősít, amelyek már egyébként is erősek? Miért pont a thai box?
Mert:
- mindennel szembemegy, amit eddig vallottam :)
- bár vigyázunk egymásra, időnként mégis veszélyes, kényelmesnek meg nem mondanék pl. egy horogtérdet, vagy egy jól sikerült könyököst,
- a siker garantált itt is, de kőkeményen meg kell dolgozni érte,
- a komfortzónámat finoman fogalmazva is "szétzilálta".

Mielőtt beleugrottam volna, természetesen tájékozódtam, elmentem ide-oda, megnéztem néhány karate edzést, beszélgettem néhány harcművész barátommal, hogy milyen irányba érdemes tapogatóznom. Végül a kyokushinkai és a thai box lett a döntős, majd a thai box került a dobogó legmagasabb fokára.

Belekezdtem.
Anno, amikor kettlebellt fogtam először a kezembe, már tudtam, hogy igen, az orosz vas jó eséllyel egy életre szóló választás volt. A thai boxnál ugyanazt az ismerős izgalmat érzem, mint a "ruszki rendszerű vasalásnál".
A kezdeti időszakban éreztem a fentebb említett viszolygást, az edzőm is rám szólt, hogy ne neki boxoljak. Ha belső félelmeimre hallgatok, akkor hazamegyek, és visszabújok az asztal alá. Nem tettem.

Mit adott eddig a thai box?
Nagyon ki van ez találva! Kérem, olyan bonyolult árukapcsolás kellős közepén találtam magam, hogy nem győztem kapkodni a fejem. Már sorolom is:
- a thai boxhoz kell a nyújtás, nem is kicsit, így még inkább beépül az életembe a jóga, a nyújtás,
- a thai boxhoz kell erő, erő-állóképesség, állóképesség, ami nálam annyit tesz, hogy újból a "szerhez" nyúltam, kedvenc 20-as vasam ismét cibálva van,
- hasi légzés gyakorlása, meditálás, gondolom nem kell fejtegetnem sem az egyik, sem pedig a másik előnyeit,
- ugrásszerűen megnőtt a fájdalomküszöböm, nyilván nem véletlenül :),
- változott a testtartásom, koordináltabb lett a mozgásom, javultak a reflexeim,
- elővettem újból A meztelen harcos című könyvet, átvettem újból az Erőlégzés alapelveit. Na, meg az egész könyvet, ha már a kezembe került. :)
- Önismeret. Ez talán minden tétel közül a legfontosabb.

Végig a thai boxról írtam, elfogult vagyok, más stílust csak hírből, akciófilmekből ismerek. Természetesen, ha a fenti felsorolásból kiveszem a thai boxot, és beírom helyette a karate, vagy éppen kung fu szavakat, akkor is nagyjából ezt az utat járnám be.
De nekem a thai box jutott. :)