2015. december 22., kedd

Lábnyom a porban

Meghasonlottam. Mintha kinőttem volna magam. Mintha szűk lenne ez a jelmez, ez a húsbáb, a mindennapi rutin. Mintha a belső-külső káosz, a világ zajai, a rohanás, a fel-felvillanó-lobbanó-lángoló hétköznapi-spirituális-szakrális-világi-profán őrület tengerében tényleg egyfajta csendes vizekre tévedtem volna. A bennem élő, belőlem részt követelő beteges hódító, a rutinszerű egzisztenciális rettegés, a mindent átszövő nemtörődömség és válogatott komplexusok falanszter-fátyla felhasadt volna, és felsejlett mögüle valami szép, valami csendes, valami iszonyú erő, amely nem fél, nem retteg, soha nem fogy el, nem merül le és el, nem követelőzik, erélyes, de nem erőszakos, végletekig türelmes, örökké alkot, és folyton, szívet melengető módon mosolyog. Megtörhetetlenül.

Minden problémámra megtalálom magamban a megoldást. Furcsa, de így van.

Folyton másokat hibáztattam veszteségeimért, és még sokszor a mai napig így teszek. Sok esetben gyáván viselkedtem, viselkedek. Jártamban-keltemben feleszmélek, miért mondtam ezt?, miért cselekedtem így?, te jó ég, ez nem is én vagyok, miért akarok ennyire megfelelni másoknak?! Színház az egész világ. Eleinte elkedvtelenítettek a felismeréseim. Ma már hálás vagyok értük, a mesterséges kóma utáni ébredésért.

Sokáig nem akartam, nem szerettem magamba nézni. Mintha valami dermesztően mély, rideg, feneketlen kútba bámulna bele az ember, valami mozog a mélyben, valami furcsa, de, hogy mi az, még csak sejteni sem szeretné, nem, hogy lemásszon hozzá. És mégis, rádöbbenni egy nap, hogy a kút alján valójában én vagyok lent... Lentről nézve a dolgokat már nem is egy kút falát látom, hanem egy létra sziluettjét, amelyen néha igen nehéz fogást találni, helyenként vissza kell lépni, hogy jobb fogást találj a későbbiekben, mégis, még, ha botladozva is , de alapvetően felfelé halad az ember. És a kút pereméről csak úgy árad a hívogató, ismerős fény... már jártam ott, és vissza is akarok térni oda.
Minden napi nehézség ellenére szeretem az életemet.

Még ha csak lábnyom a porban, csepp a tengerben.
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése