2016. július 8., péntek

Első sor vagy dombtető?

Egy vezető szügyig véres lesz az embereivel együtt, ha harcra kerül a sor. Kardja egyszerű, napban edzett. Nem tol senkit pajzsként maga elé, beleáll a legkeményebb ütésbe is, jószerivel elvárja mellérendeltjeitől is. Mert szemében, - még ha nem is mutathatja feltétlen - nem alárendeltjei vannak, ellenben mellérendeltjei. 
A tiszteletet nem elvárja, hanem kivívja, kiérdemli. 
Érdemeit a mellérendeltjeivel megosztja, mert tudja, hogy nélkülük nem jutott volna előrébb. A munkát a "megfelelő embert a megfelelő helyre" elv alapján osztja fel, ő maga is dolgozik.
Egy vezető tudja, hogy a tisztelet az embernek jár, nem pedig a vagyoni helyzetnek, titulusnak, címnek, rangnak, besorolásnak, nemnek. 
Egy vezető példamutatással teremt rendet, nem erőszakkal, nem megfélemlítéssel, hanem eréllyel. 
Egy vezető kiemelkedik akarva-akaratlan. Bukása is dicsőség. 

A főnököt kiemelik vélt képességei alapján, észreveteti magát. 
A főnök tisztes távolból bámulja a mindennapi küzdelmet. Kardja rozsdásan tengődik hüvelyében. Élőpajzsnak használ, célja, kedve szerint. Felelősséget nem vállal fel, hárít, munkád gyümölcsét learatja, s sajátjaként tárja a világ felé-elé. Beosztása természetes velejárójának tekinti azt.
A munkát elvégezteti. 
Munkát ő maga nem végez, elvei szerint már az, hogy ügyesen feldarabolta és felosztotta alárendeltjei között a főnöki munkakör egyes elemeit, azzal elvégezte a feladatát.
A főnök egzisztenciális zsarolással, zsigeri félelemkeltéssel tartja fent a rendet. Zsarol, ahol bír, és bár néha felsejlik a lelkiismeret-furdalás árnya, azt gyengeségnek véli, félresöpri azt.
Írásban sosem ad utasítást, csak szóban, vitás és problémás helyzeteket a "Biztosan rosszul emlékszel, én nem ezt mondtam!" mondattal zárja le. Vitázni nem tud, csak értelmetlenül. 
Mélyen belül tudja, hogy az alárendeltjei jogosan nem tartják őt vezetőnek. Az igazság ilyen szintű felismerése a főnököt önáltatásba taszítja, hite szerint az alárendelt természetesen téved. A hazugságspirál pedig mind mélyebbre szívja magába a főnököt. A vége bukás. 


37 vagyok. Közel négy évtized alatt egy kezemen meg tudom számolni, hogy mennyi vezetővel volt dolgom.

Főnökökkel Dunát lehet rekeszteni.  




4 megjegyzés:

  1. Rég olvastam már tőled....jó, hogy ismét (?) bekapcsolódsz.....
    Kis kiegészítés... Szép a Vezetőről írt meghatározás. A főnök, nos, igen....sajnos én nem tudok ilyen szépen írni, ám örömmel olvasnék olyasmit ehhez a bejegyzésedhez kiegészítőleg, hogy vajon hogyan éli meg maga a főnök és hogyan a vezető az egyes helyzeteket.
    Gyanítom a főnök hite szerint dolgozik épp eleget...

    VálaszTörlés
  2. Rég olvastam már tőled....jó, hogy ismét (?) bekapcsolódsz.....
    Kis kiegészítés... Szép a Vezetőről írt meghatározás. A főnök, nos, igen....sajnos én nem tudok ilyen szépen írni, ám örömmel olvasnék olyasmit ehhez a bejegyzésedhez kiegészítőleg, hogy vajon hogyan éli meg maga a főnök és hogyan a vezető az egyes helyzeteket.
    Gyanítom a főnök hite szerint dolgozik épp eleget...

    VálaszTörlés
  3. Volt egy jókora szünet az írásban, ötleteim vannak, van is egy 90%-os poszt, amit hamarosan befejezek.
    Ez a főnök téma egy ideje már érlelődik bennem, még lesz folytatása ennek a topiknak, mert nem lett kibontva rendesen.
    És igen, a főnök hite szerint mindig rengeteget dolgozik. :)

    VálaszTörlés
  4. Hol van már az a 90%os poszt...riposzt?! Vagy idő közben vezető lettél?

    VálaszTörlés