Valamire csak jó a jutyúúb is, nem Iván?

Zetor és Iván, a két 24 kilós vasgolyó farkasszemet nézett egymással. Nem csak vörös lakktól voltak vörösek. Zetor a lehető legmogorvább fejet vágta. Leírhatatlanul rozsomákosra sikerült, izomból, nagyon pofán rúgott rozsomákosra. Iván pedig olyan arcot vágott, mint aki hajótörést szenvedett egy lakatlan szigeten a felajzott Kiszel Tündével, önvédelmi eszközök és óvszer nélkül. Tehát reménytelenül szigorút.
- Ne csináld már Iván!
- Hagyjál már a hülyeségeiddel Zetor!
- De nagyon jó, ne csináld már! Hallod tesó...
- Nem érdekel, nem érted! Nem nézem meg, akkor sem! Utálom a netet!
- Ne legyél már ilyen szűk látókörű Iván! Na jó, ha megnézed a témát, akkor a legközelebbi csajozásodnál vállalom a szárnysegédi szerepet, bár rühellem ezt az Így jártam anyáddal rajongásodat.
- Te meg egész nap a f@szbukon lógsz, meg a Tyúbon. De tudod mit? Rendben, megnézem a videód, de aztán egy hétig csend legyen. Na, muti!
- Várjál, na itt is van:

- Áháháháháháháháhááháháháháháháháháháháháháhhh hehehehehehehehe......huh.... áááháhááháááhááháháháháháháháháhááááááááháháhááháháááháááháhhhhááhihihihihihi...
- ÁÁÁÁ, tekerd vissza Zetor!
- Hihihihii, mindjárt, nézzed csak!
- Áháháháháháháháháháháháháháháháháháháháháháháháhhihihihihihihihi huhuuhhhhh, beszarok...hihihihihihihiihhihihiihihiihhiiiiiiiihiiihiihhhhhhehehehehhehhhhhehehhehehheheheh.... láttad hogy a fejére esett!
- Van még ilyen? Nem is rossz ez Tyúúúb!

Súlyos gondok!

Zetor szerette az éjszakai edzőterem hangulatát. Elcsendesült minden, Béla a portás, aki éppen az utolsó ellenőrző körét rótta, zseblámpájának szórt fényében erőltette a szemét, végigmérte a vasgolyókat, majd az orra alatt dünnyögött: "De nagy marhaság ez is!". Bár Béla igaz magyar ember módjára mindenre ezt mondta. Kivéve a marhapörköltre. De ugye arra ki merné azt mondani fővesztés terhe mellett, hogy Marhaság? Mármint a marhaság szó más értelmében, mert igazából tényleg marhaság a marhapörkölt.

Szóval Zetor, a 24-es vas éppen a holdfényt figyelte, ahogy az határozott lapos kúszásban kaptatott egyre följebb és följebb a bordásfalakon. Szerette figyelni az éjszakai fényeket. A földből kiszakadt nyugalom majdnem tökéletes, halálos visszfényei. Meg némi mesterséges fényszennyezés az udvari lámpákból. Aztán fülelni kezdett. Iván és Gregor versenyt horkolt változó intenzitással és sikerrel. De nem ez zavarta meg acélos idegeit. Magda volt az. Nagyon kedvelte Magdát, kegyetlenül kesernyés humorát, éleslátását. Bár Magda most nem volt vicces kedvében.
- Mi a baj, Magda? Csak nem megint...
- Ne haragudj, hogy felébresztettelek Zetor! De, igen a régi történet újra és újra.
- De Magda, azt hittem ezt egy párszor megbeszéltük már...
- Tudom Zetor, de nem tudok ezzel megbirkózni. Ehhez én kevés vagyok....
- De Magda...
- Nem Zetor. Ne is akard megmagyarázni. Nézz rám,és mond meg őszintén, hogy mit látsz, hüpp!
- Magda! Én egy igazi Amazont látok itt magam előtt! Egy igazi Harcost!
- Akkor miért nem akar engem senki? Itt ülök mindig oldalt, nézem, ahogy ti repkedtek a levegőben... engem senki sem akar. Tudom, hogy mi a baj! Kövér vagyok!
- Magda! Ilyennek kreáltak meg téged a Tűz Istenei az orosz kohókban. Te vagy a legnagyobb köztünk a 48 kilóddal.....
- Hüpp, miééért kell mindig eszembe juttatni a súlyomat? Lehet, hogy férfiaknál ez nem számít, de nálunk hölgyeknél ez nagyon fontos paraméter!

Zetor elhallgatott. A női logika dekódolásához nem igazán értett. (Megjegyzem, én sem vagyok benne jártas. A szerző)

- Magda. Az még nem jutott eszedbe, hogy nem veled van a gond? Hogy az emberek a gyengék? Hogy különleges vagy, mert olyan emberek veszik igénybe a segítséged, akik erőben, állóképességben, akaraterőben és időnként hülyeségben már messze előrébb tartanak, mint a többiek? Így vagy szép, ahogy vagy!

Magda elhallgatott. Zetorral mindig jó volt beszélgetni. Mindig is logikusan gondolkodott.

- Hát jó, hüpp, köszönöm Zetor, ez jól esett! Máris jobban érzem magam. Nem is zavarlak tovább, holnap lesz a haladók edzése, a remény hal meg utoljára. Köszönöm!
- Jó éjszakát Magda!
- Szia Zetor!

Magda a tükör felé fordult. Sokáig bámult a tükörbe. Ízlelgette az Amazon szót. Igen, Harcos vagyok, a legkeményebb, mind között. És szép is vagyok. Igaza van Zetornak!

- Azért jobban örülnék, ha csak 46 kilós lennék - gondolta ásítva Magda, majd álomba szenderült.

Új rovat - Vendégsarok

Biztos mással is előfordult már, hogy azon kapja magát: a fene essen ebbe, hogy ez miért nem nekem jutott eszembe? Irigykedve olvastam át Talponjáró koma Sárkánygondok című írását, és káromkodtam egy jóízűt. Hogy a fenébe nem jutott eszembe nekem ez a remek ötlet? Mert valóban az. Eredeti, sajátos Fekete humorral :) átitatott és szórakoztató írását szeretném a nagyközönség elé tárni, mert mindenképpen érdemes rá. Nem titkolom, hogy Talponjáró novellája mozdított el engem is abba az irányba, hogy megkezdjem a kettlebell rovaton belül a Vasbogyó-történeteket, Iván, Gregor meg Zetor elmélkedéseit a kettlebell világáról és az azon túliról. Ezer köszi Talponjáró! 
Ennek a rovatnak az is célja egyébként, hogy akinek van kedve, de nincs blogja viszont van kellő bátorsága, akkor itt meg tudja jelentetni írásait a Vendégsarok rovatban. Most pedig következzék a beharangozott novella. Fogadjátok sok szeretettel!

Sárkánygondok

-Ez mit keres itt?

A kérdés jogosan hangzott el, ha úgy vesszük, többszörösen is, amennyiben egy hétfejű sárkány fejéből tört elő. Egy idő anomália közelében vackolt már réges rég, nem csoda hát, ha vendégei rapszodikusan érkeztek csak, és a kultúrális különbségek miatt ritkán voltak szívesen látottak.

- Ez is olyan?

- Honnan tudjam? Gondolom. Kardja van, az auráján pedig látszik, hogy retteg, de próbál úrrá lenni rajta.

- Ez az aura olvasás mániád kezd az agyamra menni. Isabella éppen ráunt a Feng Shui őrületére, hozzáteszem épp időben, erre neked mindenféle természetgyógyászattal, meg aura fésüléssel kell tépned az idegeimet.

- Azok az én idegeim is! Nem tudom miért hiszed azt folyton, hogy te vagy a Főfej, mi pedig csak a beosztottjaid vagyunk.

- Ezt már megbeszéltük. Sajnálom, hogy ezt mondtam, be voltam rúgva.

- Ez csak kifogás, biztos vagyok benne, hogy így is gondolod. Isabellát, és Arielt is durván megsértetted a soviniszta dumáddal.

- Na, erről igazán nem tehetek! Azt mondták, ez az ő testük is. Ezért kellett kitérnem az anatómia...

- Elég!!! Nem akarom újra hallani! Hagyján, hogy heten vagyunk egy testen, de ennek egy hetede Te vagy. Valami nagyon rosszat tehettem előző életemben.

- Ennyi! Elegem van ebből az ezoterikus baromságból!

- Igen? És Mit fogsz csinálni? Befogod a füled? Roland és Oszi éppen olvasnak, utána pedig Ariel akar horgolni. Egy darabig egyik mancsot sem használhatod.

- Na tessék. Erről beszéltem a pszichológusomnak, amikor nehéz serdülőkorra panaszkodtam.

- Fúj! Mióta ő kezel, egyre elviselhetetlenebb vagy.

- Azt mondta ne fojtsam vissza az indulataimat, és mondjam ki a gondolataimat. Követem az utasításait.

- Persze, azt is mondta, hogy vegyél részt ölelés terápián, meg hogy legyél kedvesebb "embertársaidhoz". Ennek is mi isszuk meg folyton a levét.

- Egy példát mondj!

- Emlékszel szilveszterre? Amikor mindenáron azt akartad, hogy éjfélkor csókoljuk meg egymást? Ne röhögj! Két órába telt, mire ki tudtuk bogozni a nyakainkat.

- Tehetek én róla, hogy mindenki a lányokat akarta megcsókolni?

- Különben is, nem furcsa, hogy egy féregéltű halandó mondja meg neked telefonon, hogyan és mit kellene tenned, hogy ne legyenek gondjaid?

- Most mit csináljak? Füstjelekkel mégsem lehet.

- Nem EZ a lényeg!

- Ne ordíts! Felébreszted Egont.

- Egon kétszáz éve alszik. Akár fel is kelhetne. De hogy hogy érdekel más is saját magadon kívül?

- Az orvos mondta, hogy...

- Az orvosod kimúlik, mialatt kettőt pislantasz!

- Mondtam már, hogy ne ordíts a fülembe!

- De én csak a füledbe tudok ordítani! Ide nőttem!

- Nagy bánatomra!

- Te, amúgy tudjuk hogy ez itt mit akar?

- Mi? Ja, a féregéltű? Honnan tudjam, nem beszélem a nyelvét. Egon a tolmács.

- Egon alszik. Akkor ezt is megesszük?

- Gondolom. Tényleg, hogy lehet az, hogy folyton alszik, és mégis beszéli szinte az összes ismert nyelvet?

- Alvás közben tanul. Nem hallottál még erről? Á, hagyjuk. Az orvosod nem beszélt erről, hogy is hallhattad volna?

- Már megint gonoszkodsz! Ez nekem nagyon rosszul esik, tudd meg. Közlöm veled, hogy sokkal  jobban tudnék érvényesülni az életben, ha nem fogna vissza a  belőled áradó negatív energia.

- Az a legutóbbi lovag miatt volt. Rozsdás volt a láncinge, felfúvódtam tőle.

- Bármennyire is próbálod az ellenkezőjét elhitetni, éppen olyan hülye vagy, mint én. Egy gyomrunk van.

- Egon szerint nem. Csak a gerincünk közös.

- Deréktól. Hét fejjel ülünk meg egy segget.

- Hehehe... Ez jó volt.

- Látod? Az ilyen pozítív hozzáállás viszi előre a társalgást, erre már tudunk építeni.

- Mi lenne, ha elfelejtenéd már ezt a doki témát? Neked nem emberi agyad van! Jut eszembe! Hogy érted meg, amit a telefonba mond? Sárkányul is alig beszélsz.

- Nagyon vicces! Egon tudatalattija fordít.

- Most nem tudna fordítani?

- Minek? Ja, a féregéltű? Biztos tudna, de akkor mit ennénk?

- Van a hűtőben még egy királylány. Sőt, egy fél fehér ló is.

- Ezek mind ugyanazt akarják. Emlékszel, míg meghallgattuk őket, mindig ugyanaz volt a sláger. Hogy mi vagyunk a "Népek Pusztítója", az "Ősi Gonosz", a "Szűz Lányok Elrablói", meg ilyesmi. Ismerték volna a fatert... Utána jön a hadonászás karddal, lándzsával, míg le nem csapjuk. A múltkor is hogy megszúrta az a kis fekete páncélos a jobb mancsunkat? Fájt, és majdnem vérzett is...

- Igazad lehet. Ez is lóbálja a kardját. Biztos nem vett részt ölelés terápián...

- Szemét vagy! Most komolyan! Gondjaim vannak, és te egyáltalán nem segítesz, hogy jobb legyen.

- Sárkány vagy! Milyen gondod lehet? Úgy érzed nem értenek meg az emberek? Vagy kirekesztenek maguk közül? Esetleg sokkal érzékenyebb vagy az átlagnál, és minden hétköznapi nehézséget tragédiaként élsz meg?

- Mondjuk az összes együtt... Állj! Te kihallgatod a telefonos kezeléseimet?

- Nem is tudom... Feltűnt, hogy ide nőttem melléd? Még ha nem akarnám, akkor is hallanám. Tényleg azt hitted, hogy mindig akkor megy a torkomra egy denevér, amikor telefonálsz?

- Ebből van elegem! Semmi magánszféra, semmi magánélet!

- Akkor elköltözöl?

- Elég! Miért van az, hogy a többiek sosem veszekszenek? Csak te szívod folyton a vérem!

- Melletted van Egon. Vele ugye nehéz lenne összeveszni. Eleinte neki mesélted a lelki gondjaidat, szerintem éppen azóta alszik. Ne bömbölj! Egon alszik. Utána jön Ariel, őt főleg a kézimunka érdekli. Épp mint téged serdülőkorodban... Szóval ő csendes típus, szereti a szappanoperákat. Roland és Oszi képez hidat a két leányzó között, ők főleg olvasnak, sakkoznak, vagy jégsárkányos vicceket mesélnek a lányoknak, akiket ez a legkevésbé sem szórakoztat. Egyébként most mindannyian kommunikációs embargót hirdettek, mivel Isabella Feng Shui őrületének áldozatul esett a tévé, és a videojáték is. Isa büntiben van. Már nem lakberendez, az otthon szellemei rendben, mostanában az angyalokról olvas mindenféle "komoly" tanulmányokat. Látod, mindenkinek van hobbija.

- Csak nekünk nincs?

- Csak neked! Én a véredet szívom. Nagyon lélekemelő. Remélem ogárnak születünk újjá, és csak ketten leszünk.

- Zavar a közönség? Szerintem te nagyon is extrovertált vagy, és élvezed, ha szerepelhetsz.

- Akkor te vagy az én múzsám! Csókot!

- Megfejellek!

- Hehe... Te, ez még mindig itt van.

- Ki? Ja, a féregéltű. Persze, Oszi lecsukta a rostélyt. Hmm... rostélyos...

- Akkor megegyük?

- Én hajlanék a békésebb megoldásra, de ezekkel egyszerűen nem lehet jót tenni.

- Kíváncsivá teszel.

- A legutóbbi lovag el tudta magyarázni, hogy valami királylányért jött, de azt nem hogy melyikért. Megsajnáltam, kinyitottam neki a hűtőt. Nyilván megtalálta, de úgy kiakadt, hogy alig bírtuk hárman elégetni.

- Eközben én mit csináltam? Mert nem emlékszem.

- Biztos reinkarnálódtál. Mi pedig leinfernáltuk a tagot höhö... Még az árnyéka is odaégett.

- Höhöhöhö... Fejlődsz!

- Amúgy miért jönnek ezek mindig karddal, meg páncélban? Egyrészt nem értem hogy másznak fel ide ennyi vasban, másrészt nem divatjamúlt már egy kicsit?

- Tudom is én? Hagyományőrzés?

- Az lehet. Akkor? Hogy legyen? Süssük meg?

- Tudod mi jutott eszembe? Így éppen olyan, mint egy konzerv.

- Van benne valami. De így hamar büdös lesz. Majd a dobozt eltesszük.

Ya nye znyáju vengerski!

A félhomályos edzőterem a nyugalom tengere volt. Csend honolt a vasgolyók között, csak Iván horkolása hallatszott ütemesen a második sorból. Zetor, a 24-es golyó körbehordozta tekintetét, majd értetlenül bámult a mellette terpeszkedő, a semmiből odavarázsolódott 32 kilós vörös vasbogyóra.

- Szevasz! Látom te új vagy itt?
- Sto?
- Ő, mondom Szevasz! Látom te új vagy itt?
- Sto?
- Mondom...tudsz te egyáltalán magyarul?
- Sto? Vengerski? Ya nye znyáju vengerski!
- Tyű, te akkor egy igazi orosz vas vagy?
- Sto?
- Á, hagyjuk! Iván, alszol?
- Hoooáááá...mi van Zetor? Húh, hány óra van? Zúzós kis este volt! Látod a sor végén a pironkodó 12 kilós ikercsajokat? Na, megvoltak, ha érted mire gondolok! Höhö!
- Te Iván, itt van ez az új arc, de nem tud magyarul. Este hozhatta a Főnök. Fordítanál nekem, ha megkérhetlek?
- Én?
- Hát ki más Iván? Nehogy azt mond nekem, hogy nem beszéled az anyanyelved?
- Zetor! Hadd világosítsalak fel téged erről-arról! Azért mert Ivánnak hívnak, még nem jelenti azt automatikusan, hogy beszélek is oroszul. Ennyi erővel neked egy traktornak kéne lenned!
- Sto? Ya nye znyáju vengerski!
- Na, erről beszélek Zetor, nem értem, hogy mit mond!
- Én sem. Ez így érdekes lesz. Van egy kis dugi vodkád még Iván?
- Dugi vodka? Minek nézel te engem? Zugivónak? Nem szoktam dugdosni a cefrét! Nesze, húzd meg! Igazi Sztalicsnaja!
- Dááá, Vodku! Ya Gregor! I TI?
- Ő is kér egy kortyot. Szerintem Gregornak hívják!
- Zseni vagy Zetor! Héhéhéhékás, nézzed már, majdnem kiitta a flaskát!
- Tényleg jó huzata van! Na, de hát igazi orosz! Nézd már, ennek még igazi Paveles aláírása is van!

Iván Zetor felé biccentette a fejét.
- Gregor! Ő itt Zetor. Én pedig Iván vagyok!
- Natyon finom vodki, Iván Szergejevics!
- Na nézzed már, egészen jól tolja! Na, erre még csak megiszunk egy kupicával! Igyunk!
- Hallod tesó, ez nagyon zsír cucc, nyomassuk tesó módban a swinget!
- Zetor, ne igyál többet! Mindig átmész rajba. Höhöhö, vagy tudod mit, a fene bánja! Úgy is kezdő csoport lesz ma...
- Tesó, jönnek a gizda hikkk kezdők? Akkor csapd fel a másik üveget is. Nézzed má', Gregor meghullott!
- Zetor, dugd el az üveget itt a Főnök!
- Okés, okés...Iván, hányingerem van a vodkátó'......Mit mondott a Főnök?
- Azt mondta, hogy swinggel fogják kezdeni a kezdők!
- Ó, basszus, pont swinggel? Már most tengeri beteg vagyok....


Folytatjuk....

TGU - Egy korty élet, egy korty halál.

Kisebb megszakításokkal, de két éve gyűröm a vasat. Rengeteg mozdulatsort megtanultam Varga Tomitól, volt/van olyan gyakorlat, ami a szívemhez nőtt, volt/van, amit a hátam közepére sem kívánok, de azért lelkiismeretesen végrehajtom. Rühellem a szélmalom nevűt, meg utálom a guggolás bármilyen formáját például, - kivéve az egylábast, mert az valami kegyetlenül szép dolog - de ha Tamás edzésen közli, hogy ma Elvtársak Snatch nap van, akkor felvillanyozódva várom a bemelegítés végét, hogy újból tetemre hívjam gyengeségem és győzedelmeskedjek magam felett. Annyi adrenalin és endorfin termelődik a szervezetemben, annyi erő gyűlik fel bennem ilyenkor, hogy Supermant és Hulkot is a padlóra küldeném hátrakötött kézzel, még az első menetben egy komolyabb technikai KO-val, mondjuk ketrecharcban. Persze snatch közben azért mindig rádöbben az ember, hogy van még hova fejlődni. Én ezt úgy fogalmaztam meg magamnak, hogy lehetek bármennyire erős és technikás, lehet legendás az állóképességem, de azt a tényt sosem fogom tudni felülírni: A vas mindig nyer a végén. Viszont ez nem jelenti azt, hogy ebbe bele kell nyugodni. Mert én nem tudok. Le akarom győzni a gonosz vasat.

Több helyen olvastam, hogy a kettlebell királya a snatch nevű gyakorlat. Lehet. Nem is szabad elvitatni ezt a tényt, de nálam csak a második helyet foglalja el a gyakorlatok ranglistáján. Harmadik helyen az összes dupla súlyos mozgás áll, különösen szeretem a dupla clean nevűt.

TGU. Három betű egy mozaikszóba rendezve. Laikusnak nem mond semmit. Aki kettlebellezik már egy ideje, az szélesen elmosolyodik. Turkish Get Up. Török felállás magyarul. Nálam kétségtelenül a TGU foglalja el a trónt. Emlékszem, amikor tanulni kezdtem, és csak 16 kilogrammal tudtam stabilan végrehajtani a tizenkét mozdulatsorból álló csodát. Aztán jött a 20, 24 majd a 28 kilós vas, majd kipróbáltam magam a 32 kilós gömbbel, végül a 36 kilós golyóval már nem teszteltem le az erőmet, pedig szerintem azzal is végre tudnám hajtani megfelelő technikával a gyakorlatsort. Szeretem hallani, amikor Tamás bejelenti, hogy török felálláshoz vigyünk magunkkal súlyt. Titkon mindig reménykedek, hogy utána azt mondja, hogy na elvtársak kössétek fel a gatyát, mert ebből most masszív tíz perc következik folyamatos munkával. Szerencsére minden héten gyakoroljuk a törököt.
TGU. Egy korty élet, egy korty halál. Mi is értek ez alatt? Háton fekve indul a gyakorlat, és háton fekve fejeződik be. Tisztára mint az élet. Az ember születése után tehetetlenül fekszik a hátán, majd élete alkonyán ugyanígy végzi. A török felállás közepén pedig ott áll az Ember, megfeszített testtel, kinyújtott karjában a nehéz súly, de kihúzza magát diadalmasan, viseli a rá nehezedő terheket, szinte sugallva azt, hogy tessék világ nézd, itt vagyok, bármilyen nehézséget leküzdök. Van ebben a gyakorlatban valami szoborszerű szépség.

Ráadásul a golyók is biztosan szeretik a török felállást. Bizonyos szempontból nézve unalmas lehet kettlebell golyónak lenni. Ülsz a kisebb-nagyobb barátaiddal az edzőterem padlóján összeláncolva, és várod, hogy mikor érkezik meg végre az RKC oktató, meg a csapatnyi lelkes Elvtárs, hogy kiűzzék testükből-lelkükből a gyengeséget, és némi mazochista fájdalmat okozzanak maguknak. Gondoljunk csak bele: egy héten normál esetben négyszer azért edzi magát az ember egy-másfél óra időtartamáig. A maradék időben a kettlebell vasak türelmesen várakoznak. Vagy éppen unatkoznak. De aztán elkezdődik az edzés, jön a török felállás, a golyók egyik pillanatról a másikra egy jócskán magasabb perspektívából láthatják végre a világot. Teljes hittel állítom, hogy az összes "magaslati" gyakorlatot a golyók találták ki. Míg a kísérletező kedvű kettlebellező úttörő azt gondolta, hogy felfedezett egy új gyakorlatsort, valójában csak bábként mozgott a páston a vas akaratának eszközeként. Így játszik velünk az edzőterem színpadán a vas Kettlebell-Marionettet.
Ennél szebb gyakorlatot egyelőre nem ismerek.

Ha már lúd, legyen kövér!

Tegnap Talponjáró barátommal edzés után megittunk egy halom sört, és komoly beszélgetésbe bonyolódtunk az élet nagy dolgairól, amolyan férfiasan nőkről, munkáról, közös hobbinkról az írásról, a sportról. Ekkor hozta szóba, hogy májusban teljesítmény túrára mennek a barátaival, és ha van kedvem, akkor csatlakozzak hozzájuk. Érdeklődve hallgattam, hogy miről is van szó. Aztán megemésztettem a hallottakat, és végképp eldőlt, hogy igen, ez kell nekem! Egy teljesítménytúráról van szó, nevezzük nevén a gyereket: Kinizsi Százas. Igen, jól asszociálsz barátom, ez bizony egy száz kilométeres túra csodás környezetben, hegyről le hegyre fel. Nagyon szeretek túrázni, gyalogolni, szóval mindenképpen próbára fogom tenni az állóképességem, akaraterőm és a Sherpa bakancsom erejét. Sajnos ritkán jutok el oda, hogy na, akkor hétvégén bepattanunk az autóba és irány a hegyvidék. Utoljára Kőszegen voltunk egy 36 kilométeres túrán, azt törött bordával is könnyedén legyalogoltam. Jó, igen, az csak 36 kilométer volt, a százas világa már igazán embert próbáló feladat. Mert ugye a magyar ember úgy okoskodik, hogy egy nap 24 óra, tehát ha egész nap gyalogolok, akkor óránként elegendő 4,5-5 kilométeres távot megtenni. Na ja, de nem sík területről van szó :) Kemény lesz, de ha beledöglök, akkor is nekimegyek ennek a túrának. Beszámoló később. Lent elhelyeztem két linket, információkat illetve a Kinizsi Százas túra metszetét tartalmazzák. Kellemes böngészést!

Kinizsi Százas információk

A szörnyeteg

Forrás: Kinizsi Természetbarát Egyesület, http://www.kinizsi.org/

Mindig van egy erősebb kutya!

Családomnak, Szeretteimnek...

Palpatine utálta ezt. Minden évben ugyanaz. Itt ül a folyosón, várja az asszisztens hölgyet, egy csomó fölösleges vizsgálat, elpazarolt idő. Hujj, csak lennék már túl rajta!
- Vader Nagyúr! Befejeznéd ezt a föl s alá mászkálást?! Az idegeimre mégy!
- Igen Mester! Leülök, köhkúúúh.

A rendelő robotajtaja szélesre tárult, majd egy kedvesen mosolygó nővérke lépett ki rajta. A fene, de kis csinoskák vagyunk! Darth Vader és Palpatine leplezetlen pofátlansággal mérték végig az asszisztens hölgyet, különös figyelmet szentelve bizonyos testtájékoknak. De jó ízlése van a doktor úrnak! A nővérke pillanatnyi zavarán túllépve Palpatine felé fordult:
- Malvina vagyok. A doktor úr várja önt Palpatine Császár!
- Köszönöm Malvina. Ne várakoztassuk meg a doktor urat!
Malvina előre sietett, Palpatine pedig visszapillantott Vader Nagyúrra, aki a fekete maszk alatt erősen vigyoroghatott, ökölbe zárt kezén a hüvelykujj az ég felé meredt. Palpatine megengedett magának is egy halvány mosolyt. Belépett egy újabb ajtón, amely mögött a doktor irodája rejtőzött. Hihetetlen nyugalmat árasztott magából a orvosi szoba légköre. A pasztelzöldre festett szoba falain a rengeteg családi fotó mellett néhány igen ritka és értékes festmény lógott, Palpatine idegessége lanyhulni látszott, azonban mikor szeme a szoba sarkában álló vizsgálóberendezésekre tévedt, újból a menekülési vágy fogta el. A doktor magabiztos, mégis kedves hangja rángatta vissza a valóságba:
- Örülök, hogy eljöttél Palpatine! Foglalj helyet, gyorsan fogunk végezni, ígérem!
- Köszönöm! Az jó lesz.
- Tehát, akkor megkezdjük az éves kötelező munkahelyi orvosi kivizsgálást. Lássuk csak mi jött a laborból! Hmm, érdekes, érdekes...

Mindig ezt csinálja! Miért csinálja ezt, miért kell hümmögni, meg csóválnia a fejét? Mi van odaírva? Biztos valami halálos betegségem van!

- Hmm, hmm...
- Jaj ne, mondj már valamit kérlek!
- Nyugalom Palpatine! Én sem mondom meg, hogy Császárkodj vagy mi, te se szólj bele az orvoslás tudományába!
- De...
- Nincs de! Punktum! Szóval, a vérkép nem túl jó, van némi vashiányod, de nem vészes, egy kis sport nagyon jót tenne neked! Sportolsz valamit? Jaj, ne is válaszolj, a lézerkardozás nem sport Palpatine, az része csak a munkakörödnek! Mozogj többet! Nagyon sápadt vagy! Nem ártana egy kicsit többet a napon lenned, tudod, a D vitamin miatt! Na, és ez a koleszterin? Mit beszéltünk meg ezzel kapcsolatban?
- Hát, izé...
- Háttal nem kezdünk mondatot! Hogy ülsz ott a széken? Húzd ki magad! Na, azért! Betartottad a diétát? Gondolhattam volna! Mit mondtam neked a gyorséttermekről? Nem lesz ez így jó! Omega 3-at szedni rendszeresen, kerüld a túlfinomított és a zsíros-fűszeres ételeket! Te jó ég! Mit beszéltünk a cukor fogyasztásról! Elképesztő a vércukrod...

Palpatine döbbenten, sápadtan, ledermedve ült. Semmilyen értelmes válasz nem jutott az eszébe.

- Vérnyomás. Hmm, 180/110??? Csoda, hogy még életben vagy! Na, akkor felírunk egy kis nyugtatóval egybegyúrt vérnyomáscsökkentő bogyót. Stresszes a munka, Császár?
- Ő, hát igen...
- Micsoda? Hangosabban és artikulálj!
- Igen. Stresszes.
- Hallottam a pletykákat, háborúzgatunk?
- Ő, hát, izé...
- Mindegy. Szemvizsgálat jön. Állj ide a vonal mögé, aztán fentről lefele haladva olvasd le a számokat, majd a mellette levő sorban a betűket is. Kezdheted!

Palpatine engedelmesen beállt a vonal mögé, majd letakarva az egyik szemét felolvasta a szemvizsgáló tábla számait és betűit:
- 42, 78, 31, 73, 12, 48, 32... a többit nem látom. JE, TC, UH, OJ, FD, LO, TD... hát ennyi.
- Rendben, nem is rossz annyira, de szerintem lassan felírunk egy szemüveget. Vagy kontaktlencsét. Ne hunyorogj! Na, azért.
- Lassan végzünk is. Akkor már csak pár kérdés van hátra. Milyen a székleted?
- Hogy mi? - kérdezte elhaló hangon a döbbent Palpatine.
- Jól értetted a kérdést!
- De-de-de...
- Nincs de! Mindig mondom, hogy ha tiszták a belek, akkor nincsenek szelek. Tehát?
- ŐŐŐ, hát rendszeres.... és normális. - motyogta a teljes megsemmisülés szélén álló Palpatine.
- Palpatine, mondtam már, hogy hangosabban és artikulálva!
- Rendszeres és normális.
- Elég nagy?
- MIIIIII?
- Csak vicceltem, ne hápogj! Istenem, ha látnád milyen képet vágsz. Várj, maradj így, pont itt van a fényképezőgépem. Ahh, kész is van, nagyon pofás lett. Dohányzás és alkohol fogyasztás?

Palpatine megsemmisült és elhamvadt, akár csak az első halálcsillag a biztosítási csalás tüzében.

- Jól hallottad! Dohányzás és alkohol?
- Vaderrel néha megiszunk egy-két sört munka után, a cigarettáról leszoktam tíz éve. (Bár ezek után vissza fogok szokni, az biztos!)
- Jó, annyit lehet, de azért ne vidd túlzásba. Vaderrel egy vödörrel! Hehe, ez nem is rossz vicc! Akkor már csak a adatlemez kiadása van hátra...

Palpatine felsóhajtott. Végre vége. Csak jusson ki azon az ajtón! Áh, végre itt vannak azok a fránya adatlemezek. A Császár lendületes léptekkel az ajtó felé vette az útját, de az orvos hangja megfagyasztotta benne a vért és gátját szabta a gyors menekülésnek.

- Állj csak meg fiatalember!
- Igen?
- Hívd fel anyádat, mert már egy hete nem beszélt veled, én meg unom az örökös zsörtölődését miattad. Ennyit igazán megtehetnél a kedvemért! Tudom, hogy ez a császárkodás kemény munka, de azért bekapcsolhatnád a kommunikátorod néha. Holnapután elvárunk vacsorára, legalább eszel valami rendeset! Nagyon meg vagy ereszkedve. Mellesleg Morzsi elpusztult, szóval, ha hívod anyádat nyilváníts részvétet. Heh, hogy utáltam azt a bolhazsákot... Na, gyerünk fiatalember! Aztán ésszel háborúzni!
- Igen... Apa!
- Na, tűnés! Malvina, a következő pácienst vezesse be kérem!

Palpatine szervezetében ekkor egy ezer megatonnás endorfinbomba robbant fel, az ajtó felé vette az irányt, de előtte még gyorsan végigsimította tekintetével a falon lógó képeket. Szegény Anya, szegény Morzsi. Kiérve a folyosóra az időközben újra idegesen fel s alá cirkáló Darth Vaderbe botlott.

- Mester! Végre, köhkúúh mondtam én, hogy túl lesz rajta gyorsan! Ugye köhkúúúh, mondtam!
- Vader!
- Igen Mester!
- Fogd be!

Katona dolog

Érdekes dolog az élet. Az egyik nap még a kispolgári miliőben dagasztod a sarat, anyázol a melóra, a sok hülye magyar honfitársad ezreire - mert ugye ehhez a magyar kispolgár nagyon ért, az okoskodáshoz, nagyot mondáshoz, kesergéshez, de összességében véve semmit nem tesz meg magáért -, aztán azon kapod magad, hogy egyik pillanatról a másikra veszélybe kerül az állásod, a napi megélhetésed. Manapság erre az esély hatványozottan igaz. Én is így állok jelenleg, és kétségbe is kellene esnem, meg tépnem a szakállam zokogva, meg dühöngeni, de nincs hozzá kedvem. Van egy másik út is. Katona akarok lenni. Sorsszerűségre kellene hivatkoznom, de nem fogok, inkább úgy jellemezném a dolgot, hogy elővettem egy régi tervezetet. Illúzióim nincsenek, kötött és behatárolt életmód, függelem, kicsi fizetés, nem kevés hülye ember. De most nem így élek? Mi lenne a különbség? Most nem azt csinálom, amit igazán szeretnék.
Váltani tudni kell.

Egy darabig távol leszek a blogtól, mert beneveztem két sci-fi novella író pályázatra is, támadt egy ötletem, amelyet szeretnék úgy kidolgozni, hogy azzal bárhol meg merjek jelenni. Amint kihirdetik a pályázatok eredményeit, azonnal felpakolom ide is a novellát. Egyébként az lesz a címe: Az utolsó őrszem.
Sok sikert nekem :)

A politikai populizmus Anettkája

A legutóbbi bejegyzésben azt írtam, hogy beszámolok a szegedi rugby-s derbiről, de mivel nem jutottam ki az Etelka sorra így inkább eltekintenék ettől. Hiteltelen lenne némileg.


Eddig igyekeztem távol tartani a politikát a blogomtól, de az csak nem hagyja magát. Olyan, mint a szomszéd kutyás bácsi faluvégi turmix Morzsija: elmész mellette, meglapul a falnál, aztán amikor tovább haladnál, csak belekap a bokádba. Legszívesebben felrúgnád a bolhazsákot, de aztán nem teszed meg, mert nem így neveltek. Erre épít a politika is. Folyamatosan kóstolgat, hogy meddig mehet még el. És a magyar ember BirkaEmber. Nem tetszik neki a dolog, de azért lelkesen béget tovább. Van tévé, előtte lehet hőbörögni a fotelban.

Pokorni úr belopta magát a szívembe. A bálnatenyésztéses alaptörténet viszont elrúgta nálam a pöttyöst. Mai napig csak hümmögök meg csóválom a fejem értetlenül, amikor felidézem az eseményeket, a bejelentést, amit a gyógyvizesek mindig is rettegve vártak. Persze valahol a tudatom mélyén felsejlett, hogy ez még csak a jéghegy csúcsa. A F@szbúkon akadtam rá az egyik edzőtársam hivatkozására, ami egyrészt heveny röhögőgörcsre kényszerített, másrészt ennek hatására szellemem spártai hadereje kiszámított és gondos rúgásokkal letessékelte perzsa színekbe öltözött idegsejtjeimet cerebrumom Taigetoszáról.
Íme a hivatkozás:

Na, persze :D

Az ötlet nem lenne rossz, teszem hozzá felbátorodva! Aztán azon agyaltam, hogy milyen előnyei lennének, és milyen hátrányai származnának a Pokorni által javasolt módszerből a magyar népnek.

Előnyök:
- fel kellene venni minden politikus mellé egy gombnyomkodó embert. Mert ugye milyen lenne már egy félkarú rabló politikus? Ő lenne a hülye gyerek a csapatban, mindenki röhögne rajta a parlamenti folyosón, hogy: - Né, má' a hülye szélsőjobbos-komcsi-libsi-narancsos-juden-keresztény-ősmagyar lúzert, még lopni sem tud rendesen. Majd akkor leszel fasza csávó, ha lecsapják a másik karod is, gyökér!
Szóval tartósan csökkenhetne a munkanélküliség 386 fővel.
- megszűnne a dohányzás a parlament folyosóján. Végre. Merészebb politikusok betanított dohánytartó embert is alkalmaznának, ezzel megint csökkenhetne az álláskeresők köre.
- a hátsójuk törlésére nem kellene alkalmazni senkit, mivel a különböző ifjúsági párttagozatok erre a szerepre lettek megteremtve. Minél ügyesebb a nyelv, annál biztosabb a hely. Honatyáink előrelátó emberek voltak mindig is!

Hátrányok:
- az amúgy is túlfizetett honatyák azonnal jelentkeznének rokkantsági nyugdíjra. Nem kell mondanom, hogy esetükben persze azonnal emelt összeg lenne az egyéb utolérhetetlen és számonkérhetetlen juttatásokon felül.


Lényeg a lényeg, Pokorni úr már az elmúlt években is megcsillogtatta retorikai tudását, komolyabb következmények nélkül. Azonban nem elég csak kinyitni a szánkat, aztán találomra szavakat kilökdösni belőle ejtőernyő nélkül. Néha végig is kellene gondolni, hogy tulajdonképpen miről is beszélünk? Különösen akkor, ha politikus az illető. Nem kell olyan kijelentéseket tenni, hogy a tolvaj politikus következetesen meg lesz büntetve. Dehogy lesz! Parlamenti populizmus. Pokorni úr, innen üzenem Szegedről, hogy Ébresztő! Ez Magyarország b@szod! Itt minden politikus lop pártállástól, felekezettől függetlenül! Gátlástalanul! Mert egy csapat élősködő, roskatag férget hizlalunk a parlamenti desznyóólban.

Azért szép próbálkozás volt Öreg, majdnem elhittem! De tényleg.

Sárdagasztás

Faember barátommal ma ellátogatunk egy igazán férfias rendezvényre. Viszünk pár sört, ordibálunk, okoskodunk egy sort az alkalmazott stratégiáról, majd hazafele visszavedlünk egy  igazán engedelmes  kispolgári papucsállatkává. Ja, erre az eseményre megyünk:

http://rugbyszeged.hu/index.php?page=egyesemeny&id=212

Hajrá Szeged!!!! :) Beszámoló később!

Zűrös ügyek

Yoda értetlenül bámulta a körlevelet. Világéletében hadilábon állt a bürokráciával, majd' 900 éves fejjel pedig már nem áll neki átrágni magát azon a jogi útvesztőn, amit a Titkos Jedi Tanács hirtelen le akart nyomni a torkán. De most őszintén? Kinek van szüksége jogra egy olyan világban, mint az övé? Bánatosan kibámult az ablakon. Egy apró mocsári sikló esetlenül egyensúlyozott az ablakpárkányon. A háttérben pedig ott fortyogott Dagobah valósága. Egy örökké mozgásban levő, fülledt, örökké nedves felület. Mint egy miriadi sztriptíztáncosnő, Óhhh, azok a régi szép idők! Mennyi emlék! Bár ötven évesen lett jedi lovaggá, a letűnt ifjúkorának élményei még mindig élénken éltek elméjében. Volt mit kipihenni... Yoda agyának azt a területét, ahol dekadens ifjúságának emlékfoszlányait - igen, emlékfoszlányait, mert azokat nem lehet tisztességes emlékképeknek nevezni - szinte anyai szeretettel dédelgette, még a midikloriánok is messzire elkerülték. Egyszer három, kőkemény midiklorián vállalta, hogy körbenéz, mit is tartogat számukra Yoda elzárt elmeszobája. Ketten megőrültek a bent látottaktól, egy midiklorián pedig, a legkeményebb mind közül, két földig érő ásítás között csak annyit tudott könnyes szemekkel kinyögni, hogy azonnal felad egy hirdetést, hátha akad valahol az univerzumban egy tisztességes Sith lovag. ("Istenem, kérlek, könyörgök, azok a képek, istenem, Yoda Mester miéééért? Hol tanulta ezt a pózt???) Inkább ők, mint Yoda. Így a midikloriánok aznap megtanulták, hogy vannak titkok, amelyek mindenki számára jobb, ha titkok maradnak. Örökké.

Yoda újra erőt vett magán. Na, nézzük ezt a levelet! Hm, eddig tiszta, okés, még ezt is értem, de ez mi? Mi ez a tétel? De most miért csökkent? Ki a fene talál ki ilyen hülyeségeket? Na, jó elegem van!!! Yoda félrelökte a holografikus lapolvasót. Dühösen tárcsázott. A kommunikátor engedelmesen tette a dolgát. Egy álmos fej sziluettje bukkant fel a képernyő horizontján.
- Te vagy az Yoda? Hajnali három van!
- Igen Obi, én vagyok. Ne haragudj, hogy ilyenkor zavarlak, elfelejtkeztem az időeltolódásról!
- Semmi gond Mester! Miben segíthetek öreg barátom?
- Te Obi, megkaptad a bérpapírodat? Mik ezek az új tételek?
- Mindjárt nézem. Pillanat. Áhá, meg is van. Mi vele a gond?
- Miért lett kevesebb a nettóm? Miért növekedett az adóalapom? Nem értem... Miért kell mindent túlbonyolítani?
-  Yoda, te nem járatod a Jedi Közlönyt? Az előző számban volt benne az új adótervezet. Egysávos 16%-os adózás, gyermekek után járó kedvezmények, egyéni vállalkozó jediknek új szabályozás, Sith lovagoknak új TB rendszer satöbbi-satöbbi...
- Jó, jó értem én, meg nem is. Látom, hogy mozog a szád, de akkor most mi van?
- Az van, hogy már nincs sávos adózás Yoda, így mindenki 16%-al adózik, így aki magasabb fizetésbesorolásban van, az több pénzt visz haza. Csökkent az adójóváírás, így csökkenhetett a nettód is.
- Ja, akkor már értem miért lett 5000 kredittel kevesebb a fizum. Te Obi, figyi, fizeted még a szakszervezeti tagsági díjat?
- Á, már évek óta nem. Semmit nem csinálnak. De most komolyan, ki lenne olyan hülye, hogy újból bevállaljon egy komolyabb Jedi tüntetést a Sith-ek ellen? A múlkori is eléggé véresre sikerült.
- Ja, hallottam róla. Na, de aki hülye haljon meg, nem?
- Hháháhhá, jól mondod Yoda! Mester, van neked gyereked? Igénybe vehetsz utánuk egy csomó kedvezményt!

Yoda méregzöld színe a kérdés után világoszöldre sápadt.
- Muszáj ezt Obi minden alkalommal elsütni? Bizalmas információként kellene kezelned!
- Ó, Yoda, úgy látom ingoványos talajra érkeztünk...háháháhá.
- Na, ez meg a másik szakállas vicc. Ingoványos...
- De Mester, te költöztél a Dagoba rendszerbe, az Ingovány utca 12-be. Na, de térjünk vissza a gyerekek kérdésére, szóval egész komoly adókedvezmény jár utánuk....
- Nem. - válaszolta Yoda összeszorított fogakkal.
- Nem? Miért nem? - kérdezte Obi tettetett komolysággal.
- Csak nem. És kész. Punktum.
- Yoda!? Mi folyik itt? Valamit eltitkolsz?
- Úgy teszel, mint ha nem tudnád! Ha neked is lenne 108 rendbeli tartás elmulasztása 838 évre visszamenőleg kamatostól, akkor te sem forszíroznád ennyire a gyerekek után járó adókedvezményt. Szerinted mi a francért jöttem erre a lepukkant bolygóra. Tudod, te mennyire hiányzik, hogy csapból folyjon a víz? Itt mindenhonnan folyik... Te meg mit röhögsz? Mi???
- áháháháháhááháháháháháhháháháhháááááhááhááá.......huhu-áháháháháháháháá - Obi lebucskázott az ágy széléről.

Yoda lekapcsolta a kommunikátorát. Hülye kis pöcs! Hehehehehehe. Nem tudott haragudni Obira. Rendes srác ő alapvetően, és olyan kegyetlen vidámsággal tud nevetni, hogy akaratlanul is azon kapja magát mindenki, hogy vele együtt nevet. Yoda arcán is szétterült a mosoly. Végül is megérte felhívni. Tulajdonképpen lehet, hogy megérné kimenni vállalkozásba, és EVA-zni?