Súlyos gondok!

Zetor szerette az éjszakai edzőterem hangulatát. Elcsendesült minden, Béla a portás, aki éppen az utolsó ellenőrző körét rótta, zseblámpájának szórt fényében erőltette a szemét, végigmérte a vasgolyókat, majd az orra alatt dünnyögött: "De nagy marhaság ez is!". Bár Béla igaz magyar ember módjára mindenre ezt mondta. Kivéve a marhapörköltre. De ugye arra ki merné azt mondani fővesztés terhe mellett, hogy Marhaság? Mármint a marhaság szó más értelmében, mert igazából tényleg marhaság a marhapörkölt.

Szóval Zetor, a 24-es vas éppen a holdfényt figyelte, ahogy az határozott lapos kúszásban kaptatott egyre följebb és följebb a bordásfalakon. Szerette figyelni az éjszakai fényeket. A földből kiszakadt nyugalom majdnem tökéletes, halálos visszfényei. Meg némi mesterséges fényszennyezés az udvari lámpákból. Aztán fülelni kezdett. Iván és Gregor versenyt horkolt változó intenzitással és sikerrel. De nem ez zavarta meg acélos idegeit. Magda volt az. Nagyon kedvelte Magdát, kegyetlenül kesernyés humorát, éleslátását. Bár Magda most nem volt vicces kedvében.
- Mi a baj, Magda? Csak nem megint...
- Ne haragudj, hogy felébresztettelek Zetor! De, igen a régi történet újra és újra.
- De Magda, azt hittem ezt egy párszor megbeszéltük már...
- Tudom Zetor, de nem tudok ezzel megbirkózni. Ehhez én kevés vagyok....
- De Magda...
- Nem Zetor. Ne is akard megmagyarázni. Nézz rám,és mond meg őszintén, hogy mit látsz, hüpp!
- Magda! Én egy igazi Amazont látok itt magam előtt! Egy igazi Harcost!
- Akkor miért nem akar engem senki? Itt ülök mindig oldalt, nézem, ahogy ti repkedtek a levegőben... engem senki sem akar. Tudom, hogy mi a baj! Kövér vagyok!
- Magda! Ilyennek kreáltak meg téged a Tűz Istenei az orosz kohókban. Te vagy a legnagyobb köztünk a 48 kilóddal.....
- Hüpp, miééért kell mindig eszembe juttatni a súlyomat? Lehet, hogy férfiaknál ez nem számít, de nálunk hölgyeknél ez nagyon fontos paraméter!

Zetor elhallgatott. A női logika dekódolásához nem igazán értett. (Megjegyzem, én sem vagyok benne jártas. A szerző)

- Magda. Az még nem jutott eszedbe, hogy nem veled van a gond? Hogy az emberek a gyengék? Hogy különleges vagy, mert olyan emberek veszik igénybe a segítséged, akik erőben, állóképességben, akaraterőben és időnként hülyeségben már messze előrébb tartanak, mint a többiek? Így vagy szép, ahogy vagy!

Magda elhallgatott. Zetorral mindig jó volt beszélgetni. Mindig is logikusan gondolkodott.

- Hát jó, hüpp, köszönöm Zetor, ez jól esett! Máris jobban érzem magam. Nem is zavarlak tovább, holnap lesz a haladók edzése, a remény hal meg utoljára. Köszönöm!
- Jó éjszakát Magda!
- Szia Zetor!

Magda a tükör felé fordult. Sokáig bámult a tükörbe. Ízlelgette az Amazon szót. Igen, Harcos vagyok, a legkeményebb, mind között. És szép is vagyok. Igaza van Zetornak!

- Azért jobban örülnék, ha csak 46 kilós lennék - gondolta ásítva Magda, majd álomba szenderült.