Ennek a rovatnak az is célja egyébként, hogy akinek van kedve, de nincs blogja viszont van kellő bátorsága, akkor itt meg tudja jelentetni írásait a Vendégsarok rovatban. Most pedig következzék a beharangozott novella. Fogadjátok sok szeretettel!
Sárkánygondok
-Ez mit keres itt?
A kérdés jogosan hangzott el, ha úgy vesszük, többszörösen is, amennyiben egy hétfejű sárkány fejéből tört elő. Egy idő anomália közelében vackolt már réges rég, nem csoda hát, ha vendégei rapszodikusan érkeztek csak, és a kultúrális különbségek miatt ritkán voltak szívesen látottak.
- Ez is olyan?
- Honnan tudjam? Gondolom. Kardja van, az auráján pedig látszik, hogy retteg, de próbál úrrá lenni rajta.
- Ez az aura olvasás mániád kezd az agyamra menni. Isabella éppen ráunt a Feng Shui őrületére, hozzáteszem épp időben, erre neked mindenféle természetgyógyászattal, meg aura fésüléssel kell tépned az idegeimet.
- Azok az én idegeim is! Nem tudom miért hiszed azt folyton, hogy te vagy a Főfej, mi pedig csak a beosztottjaid vagyunk.
- Ezt már megbeszéltük. Sajnálom, hogy ezt mondtam, be voltam rúgva.
- Ez csak kifogás, biztos vagyok benne, hogy így is gondolod. Isabellát, és Arielt is durván megsértetted a soviniszta dumáddal.
- Na, erről igazán nem tehetek! Azt mondták, ez az ő testük is. Ezért kellett kitérnem az anatómia...
- Elég!!! Nem akarom újra hallani! Hagyján, hogy heten vagyunk egy testen, de ennek egy hetede Te vagy. Valami nagyon rosszat tehettem előző életemben.
- Ennyi! Elegem van ebből az ezoterikus baromságból!
- Igen? És Mit fogsz csinálni? Befogod a füled? Roland és Oszi éppen olvasnak, utána pedig Ariel akar horgolni. Egy darabig egyik mancsot sem használhatod.
- Na tessék. Erről beszéltem a pszichológusomnak, amikor nehéz serdülőkorra panaszkodtam.
- Fúj! Mióta ő kezel, egyre elviselhetetlenebb vagy.
- Azt mondta ne fojtsam vissza az indulataimat, és mondjam ki a gondolataimat. Követem az utasításait.
- Persze, azt is mondta, hogy vegyél részt ölelés terápián, meg hogy legyél kedvesebb "embertársaidhoz". Ennek is mi isszuk meg folyton a levét.
- Egy példát mondj!
- Emlékszel szilveszterre? Amikor mindenáron azt akartad, hogy éjfélkor csókoljuk meg egymást? Ne röhögj! Két órába telt, mire ki tudtuk bogozni a nyakainkat.
- Tehetek én róla, hogy mindenki a lányokat akarta megcsókolni?
- Különben is, nem furcsa, hogy egy féregéltű halandó mondja meg neked telefonon, hogyan és mit kellene tenned, hogy ne legyenek gondjaid?
- Most mit csináljak? Füstjelekkel mégsem lehet.
- Nem EZ a lényeg!
- Ne ordíts! Felébreszted Egont.
- Egon kétszáz éve alszik. Akár fel is kelhetne. De hogy hogy érdekel más is saját magadon kívül?
- Az orvos mondta, hogy...
- Az orvosod kimúlik, mialatt kettőt pislantasz!
- Mondtam már, hogy ne ordíts a fülembe!
- De én csak a füledbe tudok ordítani! Ide nőttem!
- Nagy bánatomra!
- Te, amúgy tudjuk hogy ez itt mit akar?
- Mi? Ja, a féregéltű? Honnan tudjam, nem beszélem a nyelvét. Egon a tolmács.
- Egon alszik. Akkor ezt is megesszük?
- Gondolom. Tényleg, hogy lehet az, hogy folyton alszik, és mégis beszéli szinte az összes ismert nyelvet?
- Alvás közben tanul. Nem hallottál még erről? Á, hagyjuk. Az orvosod nem beszélt erről, hogy is hallhattad volna?
- Már megint gonoszkodsz! Ez nekem nagyon rosszul esik, tudd meg. Közlöm veled, hogy sokkal jobban tudnék érvényesülni az életben, ha nem fogna vissza a belőled áradó negatív energia.
- Az a legutóbbi lovag miatt volt. Rozsdás volt a láncinge, felfúvódtam tőle.
- Bármennyire is próbálod az ellenkezőjét elhitetni, éppen olyan hülye vagy, mint én. Egy gyomrunk van.
- Egon szerint nem. Csak a gerincünk közös.
- Deréktól. Hét fejjel ülünk meg egy segget.
- Hehehe... Ez jó volt.
- Látod? Az ilyen pozítív hozzáállás viszi előre a társalgást, erre már tudunk építeni.
- Mi lenne, ha elfelejtenéd már ezt a doki témát? Neked nem emberi agyad van! Jut eszembe! Hogy érted meg, amit a telefonba mond? Sárkányul is alig beszélsz.
- Nagyon vicces! Egon tudatalattija fordít.
- Most nem tudna fordítani?
- Minek? Ja, a féregéltű? Biztos tudna, de akkor mit ennénk?
- Van a hűtőben még egy királylány. Sőt, egy fél fehér ló is.
- Ezek mind ugyanazt akarják. Emlékszel, míg meghallgattuk őket, mindig ugyanaz volt a sláger. Hogy mi vagyunk a "Népek Pusztítója", az "Ősi Gonosz", a "Szűz Lányok Elrablói", meg ilyesmi. Ismerték volna a fatert... Utána jön a hadonászás karddal, lándzsával, míg le nem csapjuk. A múltkor is hogy megszúrta az a kis fekete páncélos a jobb mancsunkat? Fájt, és majdnem vérzett is...
- Igazad lehet. Ez is lóbálja a kardját. Biztos nem vett részt ölelés terápián...
- Szemét vagy! Most komolyan! Gondjaim vannak, és te egyáltalán nem segítesz, hogy jobb legyen.
- Sárkány vagy! Milyen gondod lehet? Úgy érzed nem értenek meg az emberek? Vagy kirekesztenek maguk közül? Esetleg sokkal érzékenyebb vagy az átlagnál, és minden hétköznapi nehézséget tragédiaként élsz meg?
- Mondjuk az összes együtt... Állj! Te kihallgatod a telefonos kezeléseimet?
- Nem is tudom... Feltűnt, hogy ide nőttem melléd? Még ha nem akarnám, akkor is hallanám. Tényleg azt hitted, hogy mindig akkor megy a torkomra egy denevér, amikor telefonálsz?
- Ebből van elegem! Semmi magánszféra, semmi magánélet!
- Akkor elköltözöl?
- Elég! Miért van az, hogy a többiek sosem veszekszenek? Csak te szívod folyton a vérem!
- Melletted van Egon. Vele ugye nehéz lenne összeveszni. Eleinte neki mesélted a lelki gondjaidat, szerintem éppen azóta alszik. Ne bömbölj! Egon alszik. Utána jön Ariel, őt főleg a kézimunka érdekli. Épp mint téged serdülőkorodban... Szóval ő csendes típus, szereti a szappanoperákat. Roland és Oszi képez hidat a két leányzó között, ők főleg olvasnak, sakkoznak, vagy jégsárkányos vicceket mesélnek a lányoknak, akiket ez a legkevésbé sem szórakoztat. Egyébként most mindannyian kommunikációs embargót hirdettek, mivel Isabella Feng Shui őrületének áldozatul esett a tévé, és a videojáték is. Isa büntiben van. Már nem lakberendez, az otthon szellemei rendben, mostanában az angyalokról olvas mindenféle "komoly" tanulmányokat. Látod, mindenkinek van hobbija.
- Csak nekünk nincs?
- Csak neked! Én a véredet szívom. Nagyon lélekemelő. Remélem ogárnak születünk újjá, és csak ketten leszünk.
- Zavar a közönség? Szerintem te nagyon is extrovertált vagy, és élvezed, ha szerepelhetsz.
- Akkor te vagy az én múzsám! Csókot!
- Megfejellek!
- Hehe... Te, ez még mindig itt van.
- Ki? Ja, a féregéltű. Persze, Oszi lecsukta a rostélyt. Hmm... rostélyos...
- Akkor megegyük?
- Én hajlanék a békésebb megoldásra, de ezekkel egyszerűen nem lehet jót tenni.
- Kíváncsivá teszel.
- A legutóbbi lovag el tudta magyarázni, hogy valami királylányért jött, de azt nem hogy melyikért. Megsajnáltam, kinyitottam neki a hűtőt. Nyilván megtalálta, de úgy kiakadt, hogy alig bírtuk hárman elégetni.
- Eközben én mit csináltam? Mert nem emlékszem.
- Biztos reinkarnálódtál. Mi pedig leinfernáltuk a tagot höhö... Még az árnyéka is odaégett.
- Höhöhöhö... Fejlődsz!
- Amúgy miért jönnek ezek mindig karddal, meg páncélban? Egyrészt nem értem hogy másznak fel ide ennyi vasban, másrészt nem divatjamúlt már egy kicsit?
- Tudom is én? Hagyományőrzés?
- Az lehet. Akkor? Hogy legyen? Süssük meg?
- Tudod mi jutott eszembe? Így éppen olyan, mint egy konzerv.
- Van benne valami. De így hamar büdös lesz. Majd a dobozt eltesszük.
Kösz, hogy helyet szorítottál tesó! :-)
VálaszTörlésEz a minimum :)! Csak így tovább! Várom a folytatást!
VálaszTörlés