Az út, amelyen egyedük járok...

 Az út, amelyen egyedül járok

szélesnek tűnt, mint a horizont.

Az út, amelyen egyedül járok,

vékony, mint egy tű, fokán átbújok.

Tanmese Rólad

M.-nak

Volt egyszer egy Tündérszép Leányzó, kit az Isten olyannyira szeretett, hogy Makacssággal és Csodálatos Gyógyerővel ruházta fel őt.

Csend a tanyán

Köd lepi el a szunnyadó tájat,
rothadó levelek közt elhervadt csend honol.
Darvak dala visszhangzik-árad,
s az ének Hold nagyságú éji várat ostromol.

Első sor vagy dombtető - 2.rész

Arat a középszer vagy az az alatti szint. A politikai szervilizmus. Mindenki a dombtetőről akar utasításokat kiadni katonáinak, bemocskolni a kezét, első sorban harcolni, már nem szeretne. A korábbi piramis alakzat széles végrehajtói, dolgozói alaprétege elmosódott, és egy csúcsára állított piramis jött létre: egyre többen szeretnének pusztán csak parancsolgatni az egyre vékonyodó végrehajtói rétegnek.

Belégzés.

Kő, kövön.

Nagyon érdekesnek találom ezt a hétköznapi berendezkedést, hogy mennyire nem akarunk befelé figyelni. Ösztönösen nem szeretjük a kupleráj látványát, különösen akkor nem, ha mi tehetünk róla.

Kút, hegy.

Abban a szerencsés kegyben részesültem, hogy képes vagyok a változásra.

versek

Elfelejtettem, hogyan kell írni.

Első sor vagy dombtető?

Egy vezető szügyig véres lesz az embereivel együtt, ha harcra kerül a sor. Kardja egyszerű, napban edzett. 

Lábnyom a porban

Meghasonlottam. Mintha kinőttem volna magam. Mintha szűk lenne ez a jelmez, ez a húsbáb, a mindennapi rutin. Mintha a belső-külső káosz, a világ zajai, a rohanás, a fel-felvillanó-lobbanó-lángoló hétköznapi-spirituális-szakrális-világi-profán őrület tengerében tényleg egyfajta csendes vizekre tévedtem volna. A bennem élő, belőlem részt követelő beteges hódító, a rutinszerű egzisztenciális rettegés, a mindent átszövő nemtörődömség és válogatott komplexusok falanszter-fátyla felhasadt volna, és felsejlett mögüle valami szép, valami csendes, valami iszonyú erő, amely nem fél, nem retteg, soha nem fogy el, nem merül le és el, nem követelőzik, erélyes, de nem erőszakos, végletekig türelmes, örökké alkot, és folyton, szívet melengető módon mosolyog. Megtörhetetlenül.

Elmosódó éles határvonalak

Bámulom a csontvázat, és önkéntelenül felteszem neki, magamnak a kérdést, hogy: Ki voltál te?

Írtál már úgy?

Írtál már úgy, hogy nem szerkesztesz? Hogy nem tekintesz vissza, hogy maradéktalanul, de nem agyatlanul, bízol anyanyelvedben, tudva, hogy minden jól van úgy leírva, ahogyan van?

Chopint játszani nem kell félnetek jó lesz

Miért is nem hallgatsz rá?

Miért pont a Thai Box?

Idézni pontosan kell, vagy sehogy! - hörögte az egyik múlt ködébe burkolózott kocsmakomám egy hajnali iszogatás alkalmával. Milyen igaza volt, van! Gondban vagyok, mert nem tudom pontosan idézni egy másik kedves ismerősöm mondatba szőtt gondolatait, de nagyjából ez lenne a lényege:

Szükségszerű szünetek

Pontosan nem is tudom mennyi idő telt el "mozgásmentesen", ha lehet így fogalmazni. Talán egy év.

Csendesedő vizeken

Tanítvány verse

Második.

Unom?

Unom a várost. Zajaival, a kosszal, poros levegőjével, a fél óránként száguldó mentő-rendőr-tűzoltó autóival, a frusztrált lakosaival együtt. Unom a falfirkákat, a giga multi plakátokat.

Csendesedés

Csendélet sivatagi oázissal

Elvonulás

Egyre inkább foglalkoztat a gondolat, hogy pár napra kivonjam magam a napi rutin szélmalomharcából.